2008. január 28., hétfő

Napsugár is segitett az alapozásban


Apropó!.......Napsugár és a bemeritő medence...Erről eszembe jut egy érdekes eset,ami 20 évvel ezelőtt történt.Zilahon laktunk már az új lelkipásztor lakásban 1987-ben.Napsugár csak másfél éves volt,de már jól tudott beszélni.Tisztán,érthetetően.Elvállaltam,hogy megfestem az új imaházban a bemeritő medencét.Napsugárra Evódia vigyázott ,mig én festményen dolgoztam.Ő másfél évesen kitalálta,hogy amint egyedül marad telefonálgatni fog.Amig Evódia fölment az emeleti szobába ,addig Napsugár egy széket odavitt a telefon mellé.(olyan magasan volt a telefon,hogy másképp nem érte el)Felállt és elkezdett tárcsázni.Hogy sikerült neki az,hogy egy magyarul beszélőt találjon,ezt nem tudom mai napig.De sikerült,mert a beszélgetésből kiderült.(Evódia végighallgatta)Az a valaki kérdéseket tett fel:Hogy hivnak?Veress Napsugár.Majd a szülők neve és foglalkozása érdekelte,mert ilzen válaszokat kapott.Veress Ernő.Apuka lelkipásztor.Anyukámat úgy hivják,hogy Veress Anna.Majd arra kérdezett rá,hogy mit csinál apuka,anyuka?Erre azt felelte.Apukám prédikál,anyukám pedig a kemencében van,festi a kemencét.....!Mikor ezt hallotta Evódia úgy elfogta a nevetés,hogy majd legurult a lépcsőn az emeletről.Ezt ő mesélte el nekünk akkor,de alig tudta elmondani.Neki annyira nevettetős volt.Lehet annak a valakinek is a vonal tulsó végén.Csak Napsugár nem értette,miért nevetjük.Neki annyira mindegy volt akkor :kemence-medence.És még valamit....Nekem van egy aranyos húgom,.Éva.Jelenleg családjával Magyarországon él.Mikor ő kicsi volt kb.4 vagy 5 éves ovodába iratták be.Az ovoda ott Lupényban az utcánk végében volt,úgyhogy egyedül is el tudott menni.Az ovónénije kiabálós volt.Évi nem szerette.És mit talált ki?Ovodába menet fölfedezte,hogy az utcában menetirányban van egy sötőkemence,amiben az utcabeliek néha kenyeret sütnek.Megtalálta a megoldást.Ovoda helyett kemence.Oda bujt el és ott várta meg a delet.Megleste mikor jönnek haza az ovodások,s miután elvonultak ő is előjött és hazajött.Ezt egy néhányszor megcsinálta.De hogyan volt annyi türelme annyi időn át egyhelyben ülni,ezen még ma is csodálkozom!Meleget azt talált,mert sütés után egy darabig meleg a kemence,de elfoglaltságot annál kevésbbé.Ovónők,tanitók,tanárnők jól vigyázzunk!Soha ne legyünk rosszkedvöek,idegesek,kiabálósak.Ne féljenek tőlönk a gyerekek,sőt ellenkezőleg:Alig várják,hogy jöjjenek ovodába,iskolába,vasárnapi iskolába stb......Kérjük mindehhez azt a szeretetet,ami felülről való,ami az Urtól jön.Én is ezt kérem!

Wednesday September 26, 2007 - 10:26pm (EEST)
Next Post: Két nap múlva Previous Post: Hozzáfogtam a festéshez
Comments(8 total)

Evódi…
Offline
Jaj édesanyám! Olyan jó volt egy kicsit visszaemlékezni ezáltal a tanulságos törénet elmesélése által a kicsi koromra. Akkor is pont így tetszett mesélni nekem, nekünk! Úgy szeretném én is ilyen jól csinálni a gyerekeimnek. Hát ige, édesanyámtól sosem féltek a gyerekek a vasárnapi iskolában és a nebulók sem az iskolában:)Egy kérdésen töprengek... én is úgy ügyeltem a kistestvéremre, mint az enyéim teszik ma? hisz az lehetetlen:) mert akkor hiába csodálkozom, hogy A kicsi lent, a nagyok meg fent a szobában és eközben vigyáznak a kistestvérre...:) Jó, hogy Máté nem tud telefonálni:P
Wednesday September 26, 2007 - 10:43pm (EEST)

Erika
Offline
nagyon jó történetek!!! és már most gyönyörű a kép amit festeni tetszik. további jó előmenetelt.
Wednesday September 26, 2007 - 09:11pm (PDT)

Vadya
Offline
Kedves Evódia.Olyan jó visszaemlékezni arra,milyen nagy segitség voltál te nekem a misszóban.Téged már akkor kiválasztott az Ur erre a munkára.Emlékszem,3 éves lehettél anikor az Eminescu utcába elkéreztettek a gyerekek.Kb.egy félóra telt el,mentem utánad .Olyan hamar össegyültek a gyerekek körülötted.És nem is kevesen.Vagy 15-en.De azokat a gyerkeket mér te irányitottad a játékban.Te mondtad meg nekik,most mit csináljanak.Akkor már gondoltam,ez a gyerek nemcsak bátor,de vezetni is tud majd , főképp szervezni,ami nekem nem adatott meg.Én a szervezés dolgában mindig hadilábon álltam.Kinek mi adatik,azzal sáfárkodjon az Ur dicsőségére.
Thursday September 27, 2007 - 10:53am (EEST)

amann…
Offline
Köszönöm Annuska néném ezt a történetet az édesanyámról !...nem is tudtam hogy ő ilyet is tudott csinálni :):)!(hogy kerülte néha az ovit),de a türelem most sem áll messze a kedves anyukámtól és ezt lehet hogy a "kemencébe" tanulta meg :):):)
Thursday September 27, 2007 - 11:04am (CEST)

Palma
Offline
Na, ez jó Anna:) Akkor kár, hogy nincs a közelben egy kemence...igaz önszántából kell megtanulja a türlemet a gyermekem:)Hát édesanyám így van. Sáfárkodom azzal, amivel tudok. Szervezkedni valóban szeretek...de vezetni kevésbé:) Azért jó, hogy segítenek abban is. Imatéma ide talál: a nők közötti munkában az Úr rendeljen nekem munkatársakat itt Zilahon. Nehéz "egyedül" elől menni. Köszönöm a közbenjárást.
Thursday September 27, 2007 - 04:09am (PDT)

Palma
Offline
Pálma pedig azt üzeni (mert végülis ő kért meg, hogy írjak, csak itt is átvettem a vezetést észrevétlenül:P), azt üzeni, hogy ő is szívesen segítene a festésben.
Thursday September 27, 2007 - 04:10am (PDT)

Evódi…
Offline
azt mondják még itt mellettem, hogy ne panaszkodjak, nagyon jól tudok én babakocsit, autót meg társalgást vezetni...:D Azt üzenik Zilahról többen, hogy imádkoznak édesanyámnak ezért a szolgálatáért, hogy adjon erőt és áldást rá. Találkozunk a hétvégén, ha Isten akarja és élünk!
Thursday September 27, 2007 - 02:44pm (EEST)

Beáta
Offline
Meg most is emlekszem Anuska nenire a vasarnapi iskolaban ahogyan meseli a torteneteket...hat az is igaz ,hogy annyira turelmes es alazatos tetszett lenni....en nagyon szeretettem vasarnapi iskolaba jarni...uzeni a testverem is..hogy o is..csak o nem emlekszik sok mindenre:)
Thursday September 27, 2007 - 06:31am (PDT)

Nincsenek megjegyzések: