Lányomnak EVÓDIÁNAK /szabad vers/
EMLÉKEZEM.... Az első rebbenésre, mikor megmozdultál a szívem alatt. Annyira örültem ! Mikor megszülettél, s azt mondták,hogy kislány. Azt a boldogságot Le nem irhatom, Ki nem beszélhetem.
Aztán,majd beszélni kezdtél, Megvigasztaltál,mikor sirtam. Segitettél sokszor nekem Feledni,mi fájt. Simogató kezed, Ölelő karjaid Mintha üzentek volna nekem: Ha nehéz is a harc,küzdelem, A szeretet erősebb, Lesz győzelem!
Aztán ovodába mentél... És majd hat évesen hittel Döntést hoztál. Büneid megbánva Jézushoz szegődtél.
Nem hallgattad el Mi történt veled. Az óvónénit is Hitre segitetted. Vittél neki Bibliát,könyvet, S őt is utólérte a Szeretet. Mert a szived,ha Jézusnak adtad, A hitedet kamatoztattad.
Asszony vagy már rég... Kreativ,teherbiró. Férjednek hü felesége, Anyukádnak jó leánya, Apukádnak hasonmása, négy gyermeknek anyukája. Ötödiknek gyengéd pártfogója, Tinédzserek,és lányok tanitója De elsősorban Krisztus szolgálóleánya.
Kelt 2011 március 8-án Hargitán |