2011. augusztus 24., szerda

Visszapillantó tükör 1:"ANGYALOK "KÜLDETÉSBEN

Ezen a nyáron sokat foglalkozhattam az unokákkal.Talán nem is volt még ilyen nyaram,hogy ennyit legyek együtt velük...Az alábbi képek arról szólnak,hogy Efraim fiunknak öt lánya közül a két legkisebb VIRÁG és NAPSUGÁR hogyan lettek angyalok azok számára ,akik ritkán részesülnek kellemes meglepetésekben.Ugyanis ezen a szép júliusi napon fehérbe öltözve ,édességgel megtöltve a kis táskájukat, elindultak a dombról lefelé a Barnabás üdülő felé,hogy az esti órában érkező mozgássérült emberek és gondozóik számára meglepetést szerezzenek.Minden  vendég kispárnája alá cukorkát és bibliai jellegü képeslapot rejtettek el.
Ők voltak jelen esetben az angyalok,csak a szárnyuk hiányzott.
De az jó,hogy hiányzott,mert örömükben el is repültek volna.... Éppen igy örültem én is,mint nagymama,látva azt,hogy milyen élvezettel és szeretettel müvelik mindezt.Aztán úgy gondolom,hogy örültek a mozgássérültek és gondozóik is amikor felfedezték,hogy valakik előttük itt jártak,valamit itt hagytak.Tünődtek egy darabig kik lehettek,lehet még találgatták álmukban is.Másnap azonban a rejtély megoldódott.Ugye a kislányok nem tudnak titkokat rejtegetni sokáig....
A kis hároméves Virág és a hatéves Napsugár a hegyről jönnek  lefelé
Virág első akar lenni,jobb karján a táskáját tartva
Itt már elvégezték a küldetést.Örülnek ,hogy angyalok lehettek.
Hazafelé már meg-megáll Napsugár is
Virág angyal is lassan baktat hazafelé
Kis angyalkák küldetésben

2011. augusztus 9., kedd

VÉLE oly boldogan élek,Telve örömmel a lélek

Igen,Jézussal az élet nagyon szép.Nem cserélnék senkivel ki Nélküle él...Pedig nem mindig süt a Nap,sokszor heves záporok ,zivatarok,üvöltő szelek fújnak,mégsem félünk.Az Ő oltalmában vagyunk.
Most éppen ragyog a Nap felettünk.Újból reménysugár vesz körül.Hogy meddig tart,ezt nem tudhatjuk előre,de örülünk a jelennek s imádkozunk ,hogy életünk Ura legyen mindig jelen a mindennapjainkban.
Hála azért,hogy a férjem újabb esélyt kapott az életbenmaradásra.A pacemaker jól müködik.A szivverés állandó jelleggel most már percenként 60.Nincs már légszomj,az emésztés is jobban müködik.Csak a szédülés ,az nem maradt el.....Reméljük ez is megszünik.Istené a hála,hogy a mütét után néhány nappal már el tudtunk menni a zilahi találkozóra.Erről már korábban irtam .Egy számomra kedves mozzanat amit megörökitettem,( a korábbi képes beszámolóban is ott volt,de) most újra előszedtem .Most ezt itt az én kedves olvasóimmal  megosztom.
Két tinédzser unoka (Pálma és Júlia )között a nagytata az elmaradhatatlan fehér botjával és kérdéseivel amikre választ vár.Az unokák nem sietnek a válasszal,idő most van bőven.Egy kis szieszta rájuk fér...
Megjegyzés : A majdani emlékezéshez emlékekre is szükség lesz: közös fényképek, videofelvételek, mind-mind emlékként fognak szolgálni egyszer.
A jó kapcsolat kialakításához tudni kell azt is, hogy  kérdéseket teszünk föl az unokáknak,de úgy, hogy az unoka érezze, a nagyszülőt igazán érdekli a válasza. A meghitt megbeszélések is segítenek abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és elmélyítsék a már meglévő kapcsolatot.

(a kép Zilahon készült július elején a lelkipásztorlakás előtt )