2010. július 1., csütörtök

Öcsém virágos udvara


Van nekem egy húgom és egy öcsém.Hárman vagyunk testvérek.Nagyon szeretjük egymást.
Visszaemlékezve a gyerekkoromra,húgom és én csak egyszer kaptunk össze valami ruhadarab miatt,de hamar megbékéltünk.Évi a húgom annyira szeretett,hogy amikor anyukám kezében ott volt a vessző,azt kérte,hogy őt üsse az anyukám,ne engem.
Ne bántsa a testvéremet !-mind csak ezt mondogatta...
Az öcsém Dániel 9 évvel kisebb,mint én.Olyan nagyon tudott szeretni már ötévesen,hogy ha valami csinyt elkövettünk ő sohasem árult el minket.Akárhogy faggatta édesanyám őt ,nem volt képes kihúzni belőle egy szót sem.Kevés ilyen kisgyermekkel találkoztam életem során.
Aztán ahogy telt az idő,felnőttünk öcsém nagyon szeretett napi munkája mellett fúrni,faragni.Csillárokat,fatányérokat,függönytartókat készitett.Sok-sok órát napot töltött el az apró faragásokkal (pld.csillárt diszitő láncfüzért fából ),de ha kértem adta azt a darabot amire vágytam.Mai napig az egyik legmegbecsültebb darab amit ő készitett az a hatrekeszes varródoboz,amit minden új költözési helyünkre vittem magammal,mert minden ami a varráshoz kellett ,elfért benne.Hálával gondoltam mindig igy az öcsémre.Volt még szivemben egy vágy.Bárcsak eljönne az az idő,amikor a jó Pásztor visszahozza őt az atyai házhoz.Nem került ő messzire el,de mégsem volt az akolban.És eljött ez az idő is,hála az Úrnak.Feleségének a betegsége ,Lajos vőnknek az odafigyelése,lelki támogatása ezt munkálta benne.Tavaly pedig az öcsém kedves társa, Manci az Úrhoz költözött.És Dániel egyedül maradt.....,mármint a saját otthonában.Van neki 3 szép lánya,de már azok is kirepültek a fészekből.És az a ház ahol a szüleim laktak, s most meg az öcsém lakik, nem úgy néz ki,mint ami el van hanyagolva.Dániel nagyon szereti a virágokat,szereti a rendet.Gyönyörü az otthona.
És most is gondol másokra.
Mig ott voltunk Zilahon,majdnem minden nap elsétált a férjemmel a piacra, ahol Eunika lánya dolgozik . Palacsintáztak,teáztak együtt és jól elbeszélgettek.Sőt még missziós útakra is elvitte a férjemet.Igen,engem is elvitt a szülőfalumba meglátogatni a még életben levő rokonaimat.Holnap erről is egy néhány sorban irni fogok..
Szóval sokkal tartozom az Úrnak a testvéreimért,a családomért,a meghallgatott imádságokért.
Köszönöm Uram !