| | Pecznyík Pál: NINCS A SÍRBAN Ő! Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló, Új hajnal virradt; csodás, ragyogó. Megváltónk sírján nincsen már a kő, Síri ágyán is csak egy keszkenő. Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő! Asszonyok látták, beszéltek vele, Átjárta szívük, szíve melege. Olyanok voltak, mint az álmodók, A legcsodásabb örömhírt hozók, Néktek; kesergők, könnyes gyászolók. Halál völgyében nincs többé sötét, Jézus nappalra váltotta az éjt. Felhőtlen égen ragyog már napunk, Haláltól félni nincs többé okunk. Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk! |
|