2009. április 28., kedd

Búcsú Györgytől és Évitől a békési pályaudvaron.




Ők voltak a mi szállásadóink ,valamint asztaluk vendégei is három napon át.Nehezen váltunk el egymástól, de nemsokára újra találkozunk a békési missziós konferencián május közepén- ha az Úr úgy akarja és élünk...

Vasárnap ,ebéd után vendéglátóinkkal




Nagy élmény volt találkozni Áronnal és csládjával,akik Németországból utaztak le Békésre .Áron még Lupénybol való kedves ismerősünk,felesége IRMA pedig ballai szolgálati éveink során irta szivünkbe magát.De jó volt velk találkozni Singenben is,fóleg azért ,mert uj dolgokat cselekedett Áron életében az ÚR.

A békési imaházban



Menjetek be kapuin hálaadással




A békési imaház előtt

Imaharcosok-(akik felvállalták)



Vasárnap délelőtt a SPORTCSARNOKBAN

Hogyan vigyük és adjuk tovább az ima lángját?
(id.Veress Ernő)

Békési pillanatképek


Tavaszi csendélet

2009. április 22., szerda

Békés-re utazunk -ott lakik egyetlen húgom Éva a családjával


Megint csomag ,megint táska,
Megint kész az indulásra....
Ez a kis idézet egyik gyakran szavalt versem volt gyerekkoromban.Azért is,mert sokszor utaztunk a szüleimmel.Édesapám bányavidéken talált munkát,de végleg soha nem tudott elszakadni a szülőföldjétől.És ez jó is volt.Minden nyáron az egész családunk hazautazott a ,,hepehupás vén Szilágy,,-ba a szülőfalunkba Mocsolyára (ma Gyümölcsvölgye )
Ez a hazaszeretet aztán belénk ivódott gyerekekbe.Most is ,bár Széelyföld egyik legszebb pontján a Hargitán lakok,de mindig nagyot dobban a szivem,ha szülőfalumra gondolok.Ott tanultam meg járni,ott tanultam meg először hangosan imádkozni a gyülekezetben (olyan 8 éves lehettem),és ott lakott drága két nagymamám,és egy nagyapám,akiktől olyan sokat tanultam ,és akiktől nagyon sok szeretetet kaptam.
Most a határon túlra megyünk,ha az Úr akarja...azért kell csomag,azért kell a táska.Igaz,nem sok időre ,pétektől-vasárnapig ..... esetleg hétfőig.
BÉKÉSEN országos ifjúsági Konferencia lesz.A Sportarénában lesz megtartva.A férjem vasárnap délelőtt fog szolgálni...Kérünk,ha téehetiek imádkozzatok érte!
A Konferencia fő témája :Az imádság.Legyen ez a téma minden nap,még halálunk órájában is a legszükségszerübb dolog.,mert az imádság a lélek lélekzetvétele.
Örömmel megyek Békésre,mert ott találkozok egyetlen húgommal Évával,akit már másfél év óta nem láttam.

2009. április 21., kedd

Újra HOMORÓDALMÁSON


Vasárnap délelőtt a tábori istentiszteleten,délután pedig Homoródalmáson voltunk.Király Barna testvér volt a sofőrünk.A táborból velünk jött még Editke és volt egy zenészünk is Marosmegyéből,aki jelenleg a táborban dolgozik.Kb.16-on voltunk együtt.Hála az Úrnak ott volt az Úr közöttünk,láttuk az ő dicsőségét.Egyik édesanya boldogan tett bizonyságot arról,hogy felnőtt fia,akiért olyan rég imádkozik új életet kezdett.Felszámolta a múltat,többek között a cigarettázást is,ami nagy szenvedélye volt.Ott volt a fia a gyülekezetben,s örömünkre erről személyesen is bizonyságot tett.Volt egy idősebb hallgató is,aki megvallotta,hogy hosszú távollét,eltékozolt idő után vissza szeretne térni az ,,Atyai Házhoz".Olyan örömünk volt ezt hallani és látni,hogy az Úr milyen türelmes (hosszan vár)és milyen kegyelmes !
A fenti képen a bal sarokban egy szürkeruhás temesvárról hazalátogatott testvérnő az összejövetel végén örömmel mondta,hogy ő ismer minket.
Kérdeztük,honnan ismer?Hát a blogról,amit rendszeresen olvas.Kiderült,hogy nemrég kezdte el tanulni a számitógép használatát és az interneten rátalált a blogomra.Örül nagyon,hogy hireket hall a szülőfalujáról.Hála az Úrnak!
Nekem is nagy öröm olvasni Evódia blogját,Efraim blogját....gyermekeink akik elég távol kerültek tőlünk,de milyen jó igy legalább tudni róluk,ismerni a napi gondjaikat,imádkozni értük.
Ezenkivül sok-sok blogtársam beszámolójának szintén nagyon örülök.Hálás vagyok azért amit az Úr életükben cselekszik és vannak sokszor közös gondjaink is,amiket megosztunk.És ez olyan jó.
Én csak tanulok tőlük !
Most mig ezeket a sorokat irom rájuk gondolok,és azokra az olvasókra,akiket lehet még nem ismerek,de ismeri őket az Úr.Imádkozom azért,hogy áldja meg őket a mi Istenünk gazdagon,teljesitse szivük kérését és velem együtt örüljenek mindannak amit az Úr eddig adott,és amiket ezután kapunk Tőle kegyelemből.....

2009. április 20., hétfő

Ez aztán meglepetés !


Hogy Beáta unokám már magasabb,mint én-ezt most vettem tudomásul amikor náluk voltam Keresztúron.Az utóbbi találkozás óta ez a kislány nagyot nőtt.És nemcsak ő,hanem Júlia is.Pedig,mintha most lett volna,hogy igy öleltem át a kislányok anyukáját:Terézt ott Nagyváradon,amikor a pedagógiai iskolába járt.A férjem Bukarestbe kellett utazzon (akkor a Baptista Szövetség elnöke volt)és megkért,hogy helyettesitsem a liceumban egy-két órán.(Keresztyén etikát tanitott ott.) Én elvállaltam,igaz nehezen,de nem bántam meg!(Rég volt már....mindössze harminc éve ,hogy már nem tanitottam az iskolában,ezért volt nehéz elvállalni,s főleg középiskolában) Hamar feloldódott a belső feszültségem,amikor megláttam azokat akik közé küldött a férjem.Tele voltak kérdésekkel :Hogy ismertem meg a férjemet?Hányszor találkoztunk?Mitől jó a házasságunk?Aztán alig tudtuk befejezni az órát.Ott volt a diákok között Adina (nagyobbik lányunknak Evódiának egy nagyon jó barátnője ) és ott volt Teréz ,az a mosolygós,derüs arcú szép leányka.Nagyon megkedveltem őt.(persze Adinát is ).Szivembe lopta magát.Akkor még nem gondoltam,hogy ő lesz a menyem.Aztán teltek a napok,hónapok Teréz megtért,megkeresztelkedett.Többször segitett nekem a házi munkában..Legtöbbször vasalt.
Jól fogott a segitség,mert sok vendég megfordult nálunk.Mindig imádsággal fejeztük be a találkozást.Volt idő,hogy annyira késő este volt már,hogy egyedül nem mertem elengedni abba a negyedbe ,ahol lakott. Ilyenkor hazakisértem bérelt lakhelyére. Az utcasarkon is imádkoztunk .Aztán ő akart visszakisérni.....Mintha most lett volna !Hogy telik az idő !
Most az ő gyerekei tinédzserek.Adja az Úr,hogy ők is hamar megtérjenek és úgy szeressenek imádkozni,mint az édesanyjuk.
Nagyon hálás vagyok az Úrnak mindkét menyemért!Igazi ajándékok a családunkban.Ugyanezt mondhatom teljes meggyőződéssel mindkét vejünkről.Kimondhatatlan áldások ők is számunkra.Közös a célunk,közös a terhünk és egyre nő a szeretetünk egymás felé.A békességnek,örömnek,boldogságnak a titka? Csak JÉZUS KRISZTUS ban van !Áldott legyen az Ő neve !

2009. április 19., vasárnap

Szellővirág-tenger


Ilyen szép a Hargita áprilisban.Itt lakni:csodálatos !

Virágszőnyeget teritett az udvarunkra a mi URUNK !Jertek el ti is,
gyönyörködjetek abban mit az Úr alkotott és nem emberek!

2009. április 17., péntek

Áldom szent Neved .........../Székelykeresztúron is/

JÉZUS A KÖZÉPEN-ez volt a húsvét egyik üzenete.Legyen Ő mindig életünk középpontjában,a fő helyen.Méltó erre !



Posted by Picasa

Húsvéthétfőn Székelykeresztúron

Ebben a városban 2oo0-ben kezdődött a gyülekezetplántálás.Mikor már felépült az imaház is, a munka folytatását átvette Ernő fiunk,mivel férjem egészsége egyre romlott.Ernő fiunknak itt polgári foglalkozásra kellett átváltani.Azóta is igy van.Angol tanárként dolgozik két iskolában,és a gyülekezetplántálást is tovább végzi.A teologia elvégzése után Baróton volt az első szolgálati helye.Nehezen jött el onnan 5 év után,de engedelmeskedett az Úr vezetésének.Keresztúrra költözve beiratkozott az 5 éves angol-német egyetemre Szebenbe.Ezt befejezve a mesterit is folytatta.A nyár folyamán államvizsgázik,ha az Úr is úgy akarja.
Annyira csodálom az Úr hatalmát!Mikor ő hat éves volt bátyjával együtt súlyos balesetet szenvedtek.Koponyatörés,agyrázkódás.Dacia mentő,helikopter...minden szóba jött,csak mihamarabb Kolozsvárra érjünk (Zilahról).Ott Kolozsváron meg nem akartak fogadni,látva,hogy nem tudnak tenni semmit .Ernőkének rángógörcsei voltak (halálközeli állapot).A zilahi orvosok azt mondták,hogy jobb lenne ,ha nem maradnának életben a gyermekeink,mert akkora károsodást szenvedett az agyuk,hogy soha nem lesznek normálisak.
Ki tette velük a nagy csodát?Ki volt aki beavatkozott természetfölötti módon?Csak Isten !
Sokan imádkoztak értük.Épp január elején ,az imahét alkalmából estéről -estére 1978-ban.
És az áldott Orvos nem késett.Láttuk az Ő dicsőségét,amint halálból életre támasztotta fiainkat.
Ez is húsvéti öröm !Áldott legyen az Úr!Minden dicsőség az Övé !Teljes gyógyulást adott.Mikor látom a fiainkat épen egészségesen,kimondhatatlan hála járja át a szivemet és mélyen megalázom magam az Úr előtt.
. Zsid 2,6
Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
A napokban fölteszem ,ha sikerül ennek a rendkivüli eseménynek a részletes leirását .

2009. április 13., hétfő

Húsvétvasárnap délután Csikszeredában


Az igehirdető id.Veress Ernő és a programvezető
Lázár Ede

A Kui család énekel.Csodálatos összhang!
Kedves vendég,áldott bizonyságtétel Siegel Erwin testvér Németországból

A gyerekek énekelnek új énekeket(nem is ismertem ezeket eddig,de nagyon szépek)

Húsvétvasárnap délelőtt Gyergyóban

Szolgálattevők id.Veress Ernő és Novák Zsolt misszionárus

A Novák család énekel szivvel-lélekkel.A vendégszeretetet is igy végzik....szivvel-lélekkel.Annyira nagy csoda,hogy ők itt vannak.Otthagyva otthonukat,kényelmüket,vállalkozásukat,rokonaikat eljöttek erre a földre,amit az Úr mutatott nekik.Tanulják az idegen nyelvet,de tanulják elsősorban a szolgálat utját járni engedelmesen.
Az ö szolgálatuk is a husvét üzenete.A feltámadt Krisztus örömhirét vinni oda,ahová küld az Úr.Jelen esetben a Székelyföld eme tájára,ahol néhány évvel ezelőtt még nem volt imaház,nem volt baptista gyülekezet.Meg is áldja őket az Úr felettébb,minthogy gondolnánk,hiszen ők nagyjából saját vagyonukból misszióznak.Imádkozunk azért,hogy az Ur rendeljen még munkatársakat,segitséget a szolgálatban.

2009. április 12., vasárnap

Áldott Húsvéti ünnepeket !

Pecznyík Pál:

 

NINCS A SÍRBAN Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
Új hajnal virradt; csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
Síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek vele,
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
A legcsodásabb örömhírt hozók,
Néktek; kesergők, könnyes gyászolók.

Halál völgyében nincs többé sötét,
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
Haláltól félni nincs többé okunk.
Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!


2009. április 9., csütörtök

Ablak

Magyarországról hazafelé jövet amig autóztunk megfigyeltem,hogy nagyon sok helyen az ünnepre készülve a nők ablakot tisztitottak,takaritottak.Erről eszembe jutott egy megható illusztráció,amit most ide felteszek :

ABLAK......


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.

Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.

Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.

Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta:..........az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság:
Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.

2009. április 8., szerda

Ismét itthon : a HARGITÁN

Néhány órája hazaérkeztünk.Hajdúszoboszlóról vasárnap estefelé indultunk és éjjel 2 órakor megérkeztünk Zilahra Evődiáékhoz.Náluk töltöttük a hétfői napot (este az imaházban,mivel nagyhét)aztán kedd délelőtt indultunk haza.Délután 3 körül már Napsugáréknál voltunk Vásárhelyen (ő finom ebéddel várt),majd onnan továbbindultunk és egész a Hargitáig jöttünk.Ezen a hosszú úton Elekes Sámuel volt aki Zilahról elvitt Kabára és Szoboszlóra,majd onnan végig a Hargitára kisebb megszakitásokkal.Hála az Úrnak a vendégfogadókért,a jó vezetésért,a sok áldásért és nem utólsósorban a ti imáitokért.Látni lehetett a férjemen ,hogy valakik tartják a karjait(imában).Végig jól birta az útat,a szolgálatokra is kapott erőt onnan felülről.Remélem erről is irhatok majd többet.
SOLY DEO GLORIA !