2008. február 21., csütörtök

Szeretetben

Ennyire közel volt egymáshoz a szerda esti bibliaórán is a két unoka:Kamilla és Jémina.De mennyire örültem,hogy több mint két órán át végig ültek,csendben voltak és szerették egymást.Mert néha az is előfordul,hogy vitatkoznak azon,ki tud szebben enni(csámcsogás nélkül)
ki tud szebbet rajzolni,hamarabb megtanulni a verset....Szóval vitázni szoktak-(korban elég közel vannak egymáshoz:Kamilla négy éves,Jémina öt lesz márciusban),de hamar elsimul minden....
Hogy jól viselték magukat az imaházban,ahhoy hozzájárulhatott az is,hogy elfáradtak.Reggel fél tiztől úton voltak délután majdnem háromig velünk együtt.Székelyudvarhelyre kellett mennünk hivatalos dolgainkat intézni.Zsolt volt ismét segitségül.Vitt és hozott.
Útközben Jémina azt mondta.Tata már elég sokat felejt...Nem tudja melyik Kamilla,melyik Jémina,de azt nem felejti el,ha valami rosszat csináltam valamikor......Nevettünk ezen.
(Megjegyzés : A tata a nemlátása miatt tévesztette össze a két unokát )

A telefon

Kamillának nagy öröm,mikor meghallja a vonal túlsó végén az édesanyja,édesapja hangját.Látva őt,arra gondolok,vajon én is ilyen lelkesen örvendezve számolok be az én mennyei Atyámnak a napi történésekről?Egyáltalán adtam-e hálát azért,hogy nála a vonal sohasem foglalt,mindig van ideje meghallgatni engem...És mégis mennyi időt elszalasztok....Mérlegre kellett állnom....hijjával találtattam, megalázkodtam.
Kamilla példája arra serkent,hogy amilyen izgalommal várja itt a nagyszülőknél az estét/akkor ingyenes a telefonálás/úgy vágyjam én is az áhitat időszakát .
Hétfőn éjjel hazaérkezett a férjem is februári második missziós útjáról.Milyen jó ,hogy van telefon.Igy tudtam meg,hogy kisérő nélkül utazik haza.Kissé aggódtam,hogy száll majd le a célállomáson,mert kevés ezen a vonalon az utas az éjjeli órákban.Imádkoztam nemcsak én,hanem mások is , és Isten adott egy olyan jegykezelőt/kalauzt/ aki nemcsak a leszállásban segitett,hanem érdeklődést is mutatott a hit dolgai iránt .Hála érte az Úrnak!Hála Zsoltért is aki lement kocsijával az állomásra és igy minden baj nélkül hazaérkezett a férjem (az unokáknak a nagytata,akit nagyon vártak).
Nem emlékszem már, mikor volt az,hogy hálát adtam az Úrnak a telefonkészülékért..A telefonfülkéért igen..arra emlékszem.Magyarországra kellett mennem egy mütétre a kommunista időben(Kolozsváron sugarazni akartak)Ákosék jóvoltából elmentem Bp.re,de csak úgy adtak turistaútlevelet,ha Keletnémetországig váltjuk a jegyet,és úgy vissza.Igy történt,hogy a Berlini állomás várótermébe nem engedtek be,csak reggel felé, igy egy egész éjjelt a 12 éves fiammal Efraimmal egy telefonfülkében töltöttünk felváltva.Egy darabig én ültem és szundikáltam a fülkében,aztán felváltott ő.Csak itt éreztünk egy kis szélcsendet,mert a peronon fújt a szél nagyon...Nagyon hálás voltam akkor azért a telefonfülkéért.A mai nap a telefonkészülékért.a telefonálás lehetőségéért szeretnék köszönetet mondani az Úrnak.
Neked van telefonod?Vagy éppen mobilod?Adtál-e már hálát érte?Hányszor életmentő fontossággal bir...