2008. január 30., szerda

Vihar után-tavaly márciusban




VAN ISTEN!



Minden élet egy regény,
ha gazdag az, ha szegény.
Minden ember élete,
eseménnyel van tele.
Nincs egyforma életút,
melyen ember lába fut.
Születéssel kezdődik,
elmúlással végződik.
Sok szív, fel sem fogja tán,
mi vár rá, halál után.
Sírját szabja határul,
élete ott lezárul.
Azt gondolja: sírba lenn,
ő majd végleg megpihen.
De szomorú volna, ha
létünk addig tartana;
míg bekopog a halál,
és verő szívünk megáll.

Ám van Isten, végtelen!
Úr Ő földön, égbe fenn!
Ő alkotott népeket,
ismer minden életet.
Még ki sem nyitottuk szánk,
Ő már hallja az imánk.
Ilyen Atyánk van nekünk,
már készíti lakhelyünk;
ama dicső honba fenn,
hol az élet végtelen.
S a mennyei trón előtt,
látjuk Jézust, a dicsőt.
Nem kelünk útra többé,
mennyben élünk örökké.

Pecznyik Pál

Egy szép vers

Pecznyík Pál

TEREMTŐ SZÓ!

Isten szava oly nagy erő,
melyre egy világ jön elő!
Ő csupán annyit mond: legyen,
és megmozdul a végtelen.
A semmi, íme, testet ölt,
látható lesz az ég, a föld.
Szavára víz, özönné lesz,
földön minden élet elvesz.
Szól: szavát nem vonja vissza,
a víz, tengerbe tér vissza.
Isten szava örök, áldott,
kormányozza a világot.
Bolygónk, nem suhan céltalan,
Istennek vele célja van.
Mert föld felett és föld alatt,
szava nyomán, élet fakad.
És, hogy lássuk: szava élet,
Szent Fiában, emberré lett!
Megszánt minket, testet öltött,
nem sajnálta, mit ránk költött.
Ám költ ránk még ennél többet,
létre hoz új eget, földet!
Atyánk szava, mely Alkotó,
új földön lesz majd átható.
Testet öltve, ott lesz helye,
látjuk Őt, beszélünk Vele.
Csodák földjén, csodás fényben
osztozunk majd örömében.