2012. január 15., vasárnap

Interjú két kisunokámmal karácsony után

Evódia lányunk kisfia Máté és Napsugár lányunk Sára kislánya a nagymama által kihirdetett pályázatra egy egy rajzzal benevezett.Ott a kezükben a rajz és miközben beszélünk a gyermek Jézus születéséről,izgatottan várják mi lesz a jutalom.A jutalomosztást a kamera nem rögzítette már,mert az akkumulátor lemerülőben volt,de a mennyben lévő kamera mindent rögzített.A gyermekek imádságát és azt a csekély ajándékot is amit kaptak,fenn ez is fel van véve. Ha majd megnőnek ezek az unokák ,lehet e kis videó által emlékeztetőt kapnak talán többször is az életükben,hogy ők kisgyermekként milyen örömmel megosztották volna szobájukat és a szívüket is hogy helyet adjanak Jézusnak.A pályázatot Isten is kihirdette.Neki sokba került ,kimondhatatlan árba az ajándék átadása.Egyetlenegy Fiát adta adta nekünk ajándékba.És mi mit tettünk e kimondhatatlan ajándékkal.Keresztre feszítettük,csúfoltuk,gúnyt ütünk belőle.Ezek voltak a halálos sebek.Nem csak a korbácsütések,szegek a kezében,lábában,töviskorona a fején,hanem az amikor majdnem mindenki elhagyta Őt.Milyen szomorúan mondta a Gecsemánéban Lukács 13,34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akartátok! Elgondoltam ,én is hányszor és hányszor másfelé szaladtam,időmet ,energiámat pazaroltam arra.hogy keressem azt a helyet ahol nagyobb oltalmat,de ugyanakkor több szabadságot élek meg.És nem találtam.Bűnös,kifáradt ,csalódott szívemmel amikor szárnyai oltalmába menekültem a legjobb helyet találtam meg.Elfogadott.Megbocsátott.Szennyes öltözetemet magára vette ,s a kereszten is értem imádkozott.Nemcsak barátaiért,hanem még az ellenségeiért is. János 15,13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.Kell e ennél nagyobb szeretetre várnod _Fogadd be még ma a Királyok Királyát,hogy elkerüld a bűneid büntetését.Ő még vár rád.Még tart a kegyelem.Ne késsél,siess,siess hamar Hozzá. A legszebb nap az lesz itt az életedben,mikor az Ő családjába kerülsz,igazi ,tiszta életű hívők közösségébe.Szeretnéd ezt?Keress,kutass,hogy megtaláld. Aztán a várva-várt igazi nagy nap az majd akkor lesz amikor e földi életünk vége tér.Ha hűségesek voltunk mindhalálig Hozzá,ha jámbor szolgaként teljesítettük feladatunkat,meglesz a jutalom.A koronázás nagy napja.Egyik énekíró így ír erről Kapok egy csillagos ragyogó koronát,ama szép honba fenn odaát.Amikor lelkem a mennybe száll,Kapok egy ragyogó,csillagos koronát. A másik ének : Én úgy várok egy napot,mikor koronát kapok,Vőlegényem érkezik,Dicső fényben tündöklik.Ó mily szép lesz az a nap,Jöjjön már a pillanat,Jézusom a szívem vár nagyon....... Amikor megkapom én is a meg nem érdemelt ,kegyelemből kapott jutalmat a koronámat odateszem a lába elé-Tegnap este olvastuk az esti Igéből ezt a csodálatos jelenetet amibe János apostol bepillantást nyert. Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" 9És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, 10leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: 11"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett" " (Jelenések 4 rész 8- 11)

Ma egy hónapja történt a balesetem

Levél, távolban élő rokonomnak, de nem csak neki, hanem minden testveremnek, barátomnak, ismerősömnek. Köszönjűk kedves, drága rokonunk József a jókivánágokat.A z autóbalesetem után történt, hogy épp mikor hazakerültem a kórházból, hallottam a zilahi gyülekezetben a bizonyságtételedet. Annyira megörültem, hogy hallhattam arról, mit végez az Úr felétek ott Münchenben, gyülekezeteitekben, hogy nem birtam ki, hogy ne reagáljak erre. Azonnal a zilahi baptista tv adásának üzenõfalára irtam, hogy a közvetités után az adás adminisztrátora adja át örömteli köszöntésemet számodra. Remélem át is adta. Meg kell jegyeznem, beteljesedett rajtam akkor az az ige a valóságban is, hogy a jó hír erősiti a csontokat. Bár egyetlen csontom sem tört el a baleset miatt 65 évesen(ez csodák csodája) Az orvosok, az asszisztensek is mind csodálkoztak. Frontális űtkőzéskor engem mint gyalogost kirepitett az útszéli partról a mezőre az egyik kocsi hátsó oldala a mezõre arccal a földre,bal kezem a mellkasom alatt...stb. Kovács Pista kolozsvári testvér szavaival élve :magasröptű repűlésem volt...És ez igy igaz. Kómába estem reggel 10 orától este sötédedésig. Ezalatt én egy sötét alagútban voltam,de a világosság felé tartottam. Közben éreztem,hogy a vállamon egy egyre növekvő kidudorodásból hirtelen kibomlik a szárnyam és az ég felé repülök. Örültem ennek a szárnyalásnak. Aztán egy adott pillanatban szárnyaim elgyengültek és mélyrepülésbe kezdtem,vagyis zuhatam és leestem. Mikor kinyitottam a szemem,észrevettem,hogy egy ágyba zuhantam és ez nem más,mint a csikszeredai kórház intenziv sebészeti osztálya. Felismertem a helyet az ablak előtti súdár nyìrfákról. Hirtelen az éjjeliszekrényemre tekintve már egyre éberebb állapotomban egy csuhéból készitett kis angyalkát lpillantottam meg gyönyörű szárnyakkal. Hogy megörültem hogy ezt láttam. Hisz emlékeztetett korábbi szárnyalásomra kómás állapotomban.Valami csodálatos érzés fogott el.Küszkködtem az örömkönnyeimmel.Igazi karácsonyi előzetes ajándék volt számomra. Majd később megtudtam,hogy egy ANNA nevü kb.9 évében járó kislány készitette sajátkezüleg és az anyukája Lázár Iru tette a szekrényemre, hisz ő értesült leghamarabb a balesetemről. Iru ,tehát Irénke férjével és három gyermekükkel a csikszeredai gyülekezethez tartoznak.a férj Ede a Sapientia Egyetemen tanit es a gyülekezet egyik előljárója. Irénke a feleség pedig a Budai családból való,Budai Lajos a vőnk egyik húga.Áldja meg őket az Úr azért is, hogy hosszú évek után Budapesti lakhelyüket ,állásukat feladva Csikba költöztek, hogy az elkezdett gyülekezetplántálásba besegítsenek. Ebben a balesetben is ami most történt velem 2011. dec. 15-én az Úr keze védett meg, ezt határozottan állitom. Áldott legyen az Ő neve! Ezt az esti viziten megjelenő orvosoknak és növéreknek is elmondtam. Ott volt az Úr keze, ezért nem törtek el a csontjaim. Kōszönõm kedves Jozsef a te bizonyságtételedet is,így útólag is amit elmondtál ott Zilahon,azokat a jó hireket messze földről. Megerősödtek csontjaim és .még erősödnek ezután is,csak halljak még ilyeneket sokak ajkáról ezután is. Most is alig várom a reggelt, hogy megvirradva a neten keresztül újból ott legyek szeretett gyülekezetemben Zilahon és részese lehessek az Isten által előre elkésszített áldásoknak. Most újból itt vagyok Ernő fiunk családjában,miután ismét egy erős rosszullét után pénteken délután a csikszeredai kórház sürgősségi osztályán kötöttem ki.Többórás kivizsgálás után kiderűlt,hogy ismét közel voltam a halálhoz. Az EKG V2-ős majdnem egyenes vonala és más analizisek is együttvéve azt igazolták,hogy a szív tahikardiája,az EKG anormal(ezt románul igy irták a kórlapomon) állapota,valamint a magas vérnyomás és még egy hörghurut is ....ezek egyúttvéve okozták az erős rosszúllétet. Az Uré a hála ,jobbanlettem. Újra csoda történt velem. Azt egész rosszullétem alatt éreztem és hittem is,hogy ez ami velem történik most ez egy kivülről való levegőbeli hatalmasságok részéről történő sátáni támadás. Azt is tudtam,hogy a Győztes oldalán állok. Az Úré a háború. Övé a végső győzelem is. Ő az erősebb fegyveres. Az Úr azt mondta a köv.napon is az áhitat igéjében. Gyönyörködjél az Úrban és megadja szíved kéréseit.( a 37-ik zsoltárban),majd ezt: Jöjjetek énhozzám mindnyájan kik megfáradtatok és megterheltettetek. Én nyugodalmat adok néktek. Hozzá jöttem kéréseimmel, majd terheimmel is és Ő megnyugtatott. Most újra egészen jól vagyok testben,lélekben egyaránt.Csikszeredából péntek este hazafelé térve hatalmas hóviharba kerültünk Ernö fiunk kocsijában ülve.Bár betértünk a Tábor felé,hogy a dombon föl eljussunk a házunkhoz,a domb alján a kocsink hátsó kerekei egy mélyebb kátyúba kerültek,valósággal besüllyedtünk a nagy hóba. Ernő a volánnál maradt,Teréz meg én hamar kiszálltunk,hogy megtaszitsuk a kocsit hátulról.Többszöri nekirugaszkodás után (talán hatodik alkalommal) a kocsi kikerült a kátyúból és ekkor megértettük,nekünk nem fel a dombtetőre, hanem Székelykeresztúrra kell tartanunk. Ez egy jel volt az Úrtól.Megértettük ezt. Utólag még most is csak csodálom,hogy két gyönge nő: Teréz a menyem ő erősebb, de csak egy törékeny testben élő (előtte levő napokban egy erős influenzán esett át), aztán a magam erőtlenségéről, tehetetlenségéről ne is beszélve, egyik kezemet még nem is nagyon tudtam még használni...arra a kezemre estem a balesetkor, korábban elkékülve, most még dagadt állapotban, eldeformálódott csuklóval stb...hogy is volt annyi erőnk, hogy kinyomjuk a kocsi hátsó kerekeit ? Persze a kormánynál ülő Ernő besegitésével párhuzamosan? És ez volt a csoda. Mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős, mondja az apotol, valamint: Nem erõvel,nem hatalommal, hanem az Én Lelkemmel- ezt pedig az Úr mondja. És így történt ez esetben is. Már rég egyik kedvenc Igém a Zsoltárok könyvéből: Az én Istenemmel még a kőfalon is átugrok. Az én Istenemmel..de csak Vele. Még csak annyit,hogy akkor elindultunk végül is Székelykeresztúr felé,tovább is hatalmas hóviharban Vlahitan, Udvarhelyen keresztül. A nagyteherautók mind leálltak. Tűkörsima jeges,csúszós úttest. Hosszú kocsisortorlódás,majdnem csak lépésben haladtunk. Hosszú és életveszélyes útunkon csak imádkozni és énekelni tudtunk. Énekeltünk teljes átéléssel .Talán soha igy még nem tudtam énekelni így azt az éneket: Mester a bősz vihar dűhöng....Végül sikerült éjfél előtt még ideérni szeretett csendes kis imaházunk lelkipásztori lakásába ahol most Ernőék laknak már több mint tiz éve, ide Székelykeresztúrra. Isten hatalmas! Isten kegyelmes és szeretete oly nagy velem szemben, hogy most már altatók nélkül alszom. Az orvos is az utóbbi ezt javasolta ,ellentétben a korábbi orvosom javaslataival. Néha felébreszt az Úr mint most is,de olyan jó az Ő oltalma alatt élni. Ma vasárnap még itt vagyok délelőtt a neten keresztül Zilahon,délután is egy kicsit talán egy órát,aztán szeretnék este 6-ra átlépni ugyancsak ilyen módon egy most is nagyon szetetett,kedvelt gyülekezetembe a Nagyvárad-i Belvárosi Baptista Gyülekezetbe, hogy lássam is az atyafiakat akik szintén sokat imádkoztak értem,értünk most is, de nemcsak most. Aztán halljam az énekeket, szolgálatokat, igehirdetést, hogy velük együtt áldásban részesüljek az Úr jelenlétében. Remélem most nem fog akadozni az adás úgy mint a múlt alkalommal. Ezt Kulcsár Ib. nekem elújságolta. Férjemet is biztonságban tudom. Ő jelenleg a Hargitai otthonunkban maradt édes testvérével,tehát Violával. Igy nyugton vagyok afelől, hogy jó kezekben van, de méginkább hiszem azt, hogy az Úr oltalmazó karjaiban. Most ebben az időben neki sok erőre van szűksége. Kérlek titeket imádkozzatok érte, hogy ismét megerősödjön. KÖSZÖNÖM! Hétfőn, ha az útviszonyok megengedik újból hazatérek, ha az Úr is úgy akarja és élünk, hogy újra együtt legyünk, s hálát adjunk az Úrnak,valamint néha Isten szerinti szomrúsággal fájjon nekünknagyon az, hogy a bün csak sokasodik ezen a földön,de örüljünk annak,hogy van még kegyelem,lesz még összetöretés, lesz még egy nagy ébredés,csodák sorozata közeledik felénk. Megdöbbentő amelyik Igével befejezem, ugyanez Igével kezdtem a bizonyságtételemet a Hargitán szilvesztereyő fiataloknak (persze a betegágyból mobilon keresztül továbbitva a Táborba. Itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten Házán...(1 Pét  4:17), de inkabb most mig élünk, mig el nem jön a végítélet napja. Van még kegyelem. Éljünk vele. Tartsunk bünbánatot. Térjünk vissza az Úrhoz! Ő szerető karokkal várja megtérni vágyó tékozló fiait!  ÁMEN !  Istennek egyik megkegyelmezettje : Veressné Ady Anna 2012 január 15-én Székelykeresztúrról