2009. február 18., szerda

És itt vannak a többiek is



Ők a pódiumon találtak ( nappali rész)helyet,az előbbi képen levők pedig a konyhai részben.Milyen jó,hogy annakidején Efraim és a férjem igy tervezte ezt a házat.Sokan beférnek.Kell is ekkora légtér a családi házunknak,hisz ha mind együtt vagyunk mint családtagok(szülők,gyerekek,unokák)összesen 22-en vagyunk ,Anettel együtt 23-an.Anett egy ujabb családtag tavaly óta az Evódia családjában.Hála érte az Úrnak.Evódia épp a napokban irta róla,hogy mostanában milyen jókedvü a kislány.Sokat nevet.Tavaly mikor itt volt nálunk gyakran elsirta magát.Még nagyon friss volt nála a veszteség,amit a nagymamája halála okozott.Ezért is ragaszkodott annyira hozzám akkor.Csak velem akart lenni egész nap.

Együtt a Hargitán a ballaiakkal



Néha ilyen népes az otthonunk.Ezen a felvételen a ballai gyülekezet egy -inkább fiatal házasokból álló csoportját láthatjátok,akik a tél beköszönte előtt egy néhány napot itt töltöttek a Táborban gyerekeikkel együtt.Milyen jó volt viszontlátni és együtt örvendezni az Úrban,emlékezve a múltra,hálát adva a jelenért ,és a jövőért is.
Szilágyballa volt első állomáshelyünk.Ott avatták fel a férjemet lelkipásztorrá 74-ben.
Ott kezdte meg az iskolát Efraim,
Ott született Evódia (vagyis a mellette levő faluban)
Ott zuhant le Ernőke a betonkerités korlátjáról 2 méterrel alant a betonkövezetre.(fél óra mulva már biciklizett a háromkerekün.....3 éves volt)
Ott irták ki a férjemet az ujságba (a szekuritáté megkezdte intenziven a támadást)
Ott vette meg a férjem az első új kerékpárt(akkor csak azzal lehetett a körzetet bejárni).Ennek kapcsán van egy sztorink: Az akkor 6 éves Efraim és 4 éves Ernő megragadták az édesapjuk lábát és kérték,hogy vigye őket is biciklivel a misszióútra.Az édesapjuk azt mondta nekik:
-Ti még nem jöhettek misszióba!Kicsik vagytok még.
-De mit kell ott csinálni édesapám?
-Hát sirunk a sirókkal és örülünk az örülőkkel.
-Egy kis idő mulva a két fiu (miután együtt megbeszélték a dolgot )újra előáll.
-Megyünk mi is édesapámmal!
-De nem jöhettek!
-De igen,mert megegyeztünk ketten,hogy édesapám fog sirni,mi pedig örülünk.
(Gyerekésszel ők igy fogták fel a dolgokat)
Azóta sok idő eltelt...Felnőttként ők is látják velünk együtt,hogy a missziómunka nem lehet egyoldalú.Együttjár ez a kettő:
Örüljetek az örülőkkel,sirjatok a sirókkal !Róma 12:15


-