2015. február 5., csütörtök

Az emlékezés es odaszánás kövei




Három évvel ezelőtt ,tehát 2011 dec.15-én elütött az autó.Aznap épp az orvoshoz indultam Székelyudvarhelyre a kullancscsípésem miatt.Egy és fél km gyaloglás az országút szélén.Két autó frontálisan ütközik.Pont abban a másodpercben ott gyalogolok.A kocsi ami engem megütött 6 méterre elrepített a puszta földre.A két gépkocsivezető és én is kómás állapotban kerültünk a kórházba.Majd miután magukhoz tértünk , arra kértem őket,felépülésük után jöjjenek el családjaikkal  a Hargitára.Tartsunk egy hálaadó napot.Emeljünk egy hálaoltárt az Úrnak.Igérték,de sajnos a mai napig csak ígéret maradt.( az a jármüvezető aki engem elütött-egy rendőr fia nemsokára azzal a rossz hírrel jelentkezett nálunk,hogy megbüntette őt az ISTEN,mert váratlanul vizbefult a 24 eves fia.Imádkoztunk,vígasztalást és helyreállást kívánva) Tehát 3 év telt el a baleset óta ,s csak most valósult meg amire vágytam.A tordai lelkip.és családja valamint a nálam szilveszterező fiatalok hozzájárulásával.A szilveszteri igénk is erről szólt a Józsué könyvéből:emlékkövek lerakása a Jordánban, s emlékkövek felállítása a parton.Ott az udvarunkon a házunk előtt leraktuk a köveket.Emlékeztünk büneinkre amit a kereszt alatt leraktunk,hálát adtunk a bocsánatért s új elhatározásokkal ,s egy odaszánt élet felajánlásával tettük le a köveket az Úr előtt.