2009. november 7., szombat

Beduin pásztor szamárháton

A juhok szép sorban követik a pásztort.
Látjátok,hogy milyen kietlen ez a hely ?
Zöld legelő helyett kövek-kövek mindenfelé.
Amikor 2000-ben kiköltöztünk a Hargitára a Táboron kivül (itt épitettünk házat,Barnabás is ide vágyott,itt is van eltemetve),akkor történt,hogy következő tavasszal nekifogtam ásni a ház melletti parcellát,avégett hogy egy kis konyhakertet létrehozzak.Ástam-ástam egyik nap,másik nap.Végül belefáradtam,mert minden ásónyom után 5-6 követ kellett kidobigáljak.Aztán nagy kövekkel is meg kellett birkóznom.Volt olyan is,hogy 5 ember segitségére voltam utalva,hogy kiemeljük és továbbtegyük.
Lassan kőkerités is lett a szegélyen.Végül belefáradva az egészbe,gondoltam feladom...nem érdemes.Ahogy bementem a házba a Kossuth rádió Izráelről tartott tájékpztatót ,és ekkor mondta a riporter,hogy Izráel földjének kb.70 %-a kő.És mégis virágzó kerteket tudtak létrehozni a Khibbucokban.Datolyaültetvények,pálmák,füszernövények,zöldségek teremnek itt kifejlett öntözőrendszer által....Mikor ezt hallottam ,rögtön kimentem ,és tovább folytattam az ásást,És sikerült.Elsö évben nagyon szép retek termett itt.Majd a málna szaporodott el,ami ebben az évben is megörvendeztette az itt nyaraló unokákat.
Mennyire hálásak lehetünk az Úrnak azért is,hogy van vizünk,esővizünk is bőven.Ott Izráelben annyira kevés a viz,hogy nagyon okosan kell gazdálkodni vele.Ha valaki a megengedett határtó fennebb használ vizet,a határon felüli vizmennyiség tizszeresét kell megfizetni.
Azt igértem az Úrnak,mióta a Szentföldet megláttam,hogy minden nap mig élek,megköszönöm a vizet,amit ad itt nekünk a Hargitán,de legfőképp azt,hogy ÉLŐ VIZRE találtam az Úr Jézus Krisztusban.Ó,milyen,ó milyen boldog vagyok !