2011. október 5., szerda

Még a Reménység Konferenciáról

Ez a házaspár aki épp most itt az asztalnál étkezik, a nyár folyamán egy román  hivő testvér   segitségével  felkerestek  a Zsilvölgyében egy ugyancsak mozgássérült házaspárt.Telefonon keresztül már ismerték egymás hangját már 20 éve,de csak most találkoztak először.Ami nagyon megható az egészben,hogy a zsilvölgyi mozgássérült hölgy (tanárnő) már 22 éve hason fekszik,és még azóta soha nem jött ki a házból,csak most a nyáron e látogatás során.Ugyanis a férje fél karja le van bénulva,és nem tudta őt kiemelni az ágyból.Micsoda meglepetés volt a találkozás,s mily nagy öröm,hogy végre kinn lehet a napfényben,láthatja  a Páring s a Retyezát hegységet de nemcsak .....megláthatta végre a saját konyháját is.A férje főz,mos takarit egy kézzel s rendezi az ágyban levő feleségét Vioricát.
Fel tudjuk -e fogni  mit jelent ez ?Huszonkétéven át hason feküdni, s majd eljön messziről egy barátnő tolókocsiban s mások segitségével kihozzák őt a szobafogságból....Mire képes a szeretet !