2009. április 9., csütörtök

Ablak

Magyarországról hazafelé jövet amig autóztunk megfigyeltem,hogy nagyon sok helyen az ünnepre készülve a nők ablakot tisztitottak,takaritottak.Erről eszembe jutott egy megható illusztráció,amit most ide felteszek :

ABLAK......


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.

Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.

Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.

Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta:..........az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság:
Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.

5 megjegyzés:

Aniko B írta...

Annuska neni, nagyon tetszik ez az illusztracio. En is sokszor azon kapom magam hogy nem a szep dolgokat latom a kornyezetembe hanem a negativumokat. Isten minden nap ad jo dolgokat csak meg kell lassuk oket es dicsoiteni erte. Aniko

Tündi Dajka írta...

Nagyon szép kis történet... Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Jakab család írta...

örülünk, hogy találkoztunk, még ha csak röpke időre is! Mindig áldás a találkozás!
Áldott ünnepeket!!!

Noémi írta...

Köszönöm!

Maresz írta...

De jó ez a történet! Éppen ma reggel mondtam egyik kolleganőmnek, hogy próbáljon pozitivan gondolkodni... már reggel ömlött belőle a panasz, pedig kivülről nézve nincs is olyan rossz sorsa a családjának... Leforditom neki, hátha neki is tetszeni fog ez a történet. mindeképpen köszönöm!