VÉLE oly boldogan élek,Telve örömmel a lélek

Igen,Jézussal az élet nagyon szép.Nem cserélnék senkivel ki Nélküle él...Pedig nem mindig süt a Nap,sokszor heves záporok ,zivatarok,üvöltő szelek fújnak,mégsem félünk.Az Ő oltalmában vagyunk.

Most éppen ragyog a Nap felettünk.Újból reménysugár vesz körül.Hogy meddig tart,ezt nem tudhatjuk előre,de örülünk a jelennek s imádkozunk ,hogy életünk Ura legyen mindig jelen a mindennapjainkban.

Hála azért,hogy a férjem újabb esélyt kapott az életbenmaradásra.A pacemaker jól müködik.A szivverés állandó jelleggel most már percenként 60.Nincs már légszomj,az emésztés is jobban müködik.Csak a szédülés ,az nem maradt el.....Reméljük ez is megszünik.Istené a hála,hogy a mütét után néhány nappal már el tudtunk menni a zilahi találkozóra.Erről már korábban irtam .Egy számomra kedves mozzanat amit megörökitettem,( a korábbi képes beszámolóban is ott volt,de) most újra előszedtem .Most ezt itt az én kedves olvasóimmal  megosztom.

Két tinédzser unoka (Pálma és Júlia )között a nagytata az elmaradhatatlan fehér botjával és kérdéseivel amikre választ vár.Az unokák nem sietnek a válasszal,idő most van bőven.Egy kis szieszta rájuk fér...

Megjegyzés : A majdani emlékezéshez emlékekre is szükség lesz: közös fényképek, videofelvételek, mind-mind emlékként fognak szolgálni egyszer.

A jó kapcsolat kialakításához tudni kell azt is, hogy  kérdéseket teszünk föl az unokáknak,de úgy, hogy az unoka érezze, a nagyszülőt igazán érdekli a válasza. A meghitt megbeszélések is segítenek abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és elmélyítsék a már meglévő kapcsolatot.

(a kép Zilahon készült július elején a lelkipásztorlakás előtt )