2011. október 5., szerda

Még a Reménység Konferenciáról

Ez a házaspár aki épp most itt az asztalnál étkezik, a nyár folyamán egy román  hivő testvér   segitségével  felkerestek  a Zsilvölgyében egy ugyancsak mozgássérült házaspárt.Telefonon keresztül már ismerték egymás hangját már 20 éve,de csak most találkoztak először.Ami nagyon megható az egészben,hogy a zsilvölgyi mozgássérült hölgy (tanárnő) már 22 éve hason fekszik,és még azóta soha nem jött ki a házból,csak most a nyáron e látogatás során.Ugyanis a férje fél karja le van bénulva,és nem tudta őt kiemelni az ágyból.Micsoda meglepetés volt a találkozás,s mily nagy öröm,hogy végre kinn lehet a napfényben,láthatja  a Páring s a Retyezát hegységet de nemcsak .....megláthatta végre a saját konyháját is.A férje főz,mos takarit egy kézzel s rendezi az ágyban levő feleségét Vioricát.
Fel tudjuk -e fogni  mit jelent ez ?Huszonkétéven át hason feküdni, s majd eljön messziről egy barátnő tolókocsiban s mások segitségével kihozzák őt a szobafogságból....Mire képes a szeretet !

2 megjegyzés:

iri írta...

Oh es vajon miert is panaszkodunk mi neha?!!

Isten eltessen draga Annuska!Boldog szulinapot!

Elisabeth írta...

Drága Annuska néni, kicsit kezdjük felfogni bejegyzése során amit nehezen lehet, mert nincs szemünk ilyet meglátni és szívünk hústábláira írni..Köszönjük! Ezt kinyomtatom és sokaknak továbbítani fogom, de az is lehet felolvastatom férjemmel a gyülekezetünkben..Mélyen megható mire képes a SZERETET!