2009. október 25., vasárnap

HAZAÉRKEZTEM ! Izráelből a Hargitára

Keresztúron Teréz teritett asztallal várt minket...
Hála az Úrnak,itthon vagyok !Tegnap , azaz szombat délután sikeresen leszállt a gépünk a marosvásárhelyi reptérre.Ezt megelőzően miután Izráelből a Tel-Avivi járattal megérkeztünk Budapestre, újra a Bukovszky családnál időztünk másfél napot(hogy kissé kipihenjük az út fáradalmait).Ákos barátunk ismét előnkbe jött a késő esti órákban a reptérre Ferihegy II.re.(Budapest egyik végéből a másik végébe)
Krisztusi szolgáló szeretet a javából.....Majd másnap délelőtt izelitőt kaptunk az 56-os forradalomról való megemlékezésről ,ahol Orbán Viktor mondott ünnepi beszédet.Onnan a meghivásnak eleget téve újra Kovács Ildikóéknál ebédeltünk.És csak mondtuk,mondtuk...hogy mit láttunk és hol jártunk Izráelben.
Délután Köves Anikó látogatott meg Márk nevü fiával,és együtt imádkoztunk.Jó alkalom volt.
Következő délelőtt indultunk haza a Wizz-Air fapadossal.A vásárhelyi reptéren Sándor vőnk várt minket.Majd Erdő Endre tv.kocsijával SZékelykeresztúrig,innen pedig Ernő fiammal a Hargitáig jutottam Isten kegyelméből.
Nagyon hálás vagyok az Úrnak a megtett útért,sok átélésért,megtapasztalásért.Ezen az úton megtanultam,hogy minden nap hálát adjak a vizért,az erdőért,még a sáros földért is,mert Izráelben csak köveket láttam (sárba nem léptünk sehol)Eső sem volt,csak a nagy forróság.
Amikor megláttam közelről,hogy az útmenti fák tövéhez mindenütt oda van vezetve csöveken a viz,,,még az útszéli bokrokhoz is,minden tő virághoz ...ekkor kezdtem látni,hogy eddig nem is tudtam értékelni annyira,hogy nekünk van jó friss vizünk,extra levegőnk ,mezei virágaink...stb.Annyira természetesnek tünt,hogy ez van nekünk.
Csak továbbra is felásom a kertünket!Még ha lesz benne 100 és 1000 kő is ,akkor sem nem egy kősivatag a mi vidékünk!...Itt esik az eső is,van föld is a kövek között,vagy annak tetején.
A nagy csoda előttem az,hogy a nagy sivatagot ott Izráelben mégis egy-egy helyen élővé,zöldelővé teszik.Hogy hogyan sikerül ?Ezt még most sem értem....
Következő bejegyzéseimben rendre felteszem azokat a képeket azokról a helyekről,és történésekről,amik jelentős hatást gyakoroltak rám.

4 megjegyzés:

iri írta...

OLyan csodalatos mintha mi is jarnank ezt az utat.Koszonom.Varom a kovetkezot.

Noémi írta...

Nagyon várom:)! :*

Hilda írta...

Én is nagyon várom :)

Kiraly Marika írta...

Régi álmom hogy egyszer én is eljussak oda,nagyon várom a képeket.