2009. február 3., kedd

Homoródalmáson voltunk

Igen,vasárnap sikerült eljutnom a Táborból ebbe a kis gyülekezetbe,ahol még sohasem voltam.Csak hallottam róla Kónya Józsi bácsitól (a férjem nagybátyjától)majd késöbb Efraimtól (az ő körzetéhez tartozott annakidején),aztán majd még vizuálisan is kezdtem megismerni az itteni történéseket a Simon András tv.blogja segitségével.
Azonban ott lenni személyesen ,az már egészen más.Jó volt látni,hogy vannak szomjas igehallgatók,lelkesen éneklök,bizonyságtevők.Igaz,nagy része a hallgatóknak az idősebb generációból való,de vannak középkoruak és egy -két fiatalalabb is.
Ez a község annyira magyar,hogy 1992-ben az 1527 lakosból 1526 magyar nemzetiségü.Szép a fekvése.Közel van a Vargyasi barlang(15oo m)hosszú.A Táborból a fiatalok,tinédzserek szoktak gyalogtúrázni ehhez a barlanghoz.Megéri a fáradtságot.Jelentős iró is származik erről a vidékről.A neve Szabó Gyula.
Visszatérve a bejegyzés elején emlitett Kónya József lelkipásztorral kapcsolatban,annyit itt meg szeretnék jegyezni,hogy ő volt a mi lupényi gyülekezetünk pásztora tinédzser és ifjúkoromban.Az ő felesége falumbeli születésü.(mocsolyai)Idevalósi volt Mike Béla testvér is,és Kovács Géza bácsi
felesége Olga néni is egyik ágon innen származik.Másik ágon pedig székely .Agyagfalvi és Rugonfalv-i rokonai voltak.Tehát szilágyság+székelyföld-igy szövi Isten a szálakat'
Kónya Józsi bácsi jó példája volt annak,milyen kell legyen egy igazi pásztor.Törődött a nyájjal.Szerette meglátogatni a nyájához tartozó családokat.Emlékszem rá....úgy 12 éves lehettem,amikor édesanyám egyszer örömmel újságolta,hogy a héten meglátogat minket a pásztor.Hogy örültünk mindannyian ennek.A rendcsinálás,takaritás is szaporábban ment mint máskor.Olyan izgalommal vártuk azt a napot,mintha a miniszter érkezne szerény otthonunkba.
De annál még több...Mikor betért hozzánk,mintha az Ur Jézus látogatott volna meg.Ünnepély volt számunkra.Miért ?Szerintem a szüleim magatartása is hozzájárult ehhez.Ők úgy fogadták a pásztort.mint akinek a legnagyobb rangja van......tisztelettudóan.Nem is hallottam én odahaza soha egy elmarasztaló szót a pásztorunkról.Ez egy jó emlék.Szokták mondani:Lakva ismeri meg az ember egymást.Igy van.Korábban még laktunk is egy fedél alatt.Nem volt csak egy szobánk és egy konyhánk,heten voltunk a családban...két szülő ,három gyerek és a nagymama ,s ebbe a kis lakásba még elfért egy fiatal házaspár .Józsi bátyám és Anikó néném a konyhában,mi pedig heten a szobában aludtunk.A szeretet kicsi helyen elfér.Ők azért jöttek Lupényba.mert ott volt munkalehetőség.Józsi bátyám is,mint édesapám bányászként kereste meg a kenyerét...majd elvégezte a teológiát és még sokáig bányászként dolgozott a lelki munka mellett is.
Ahogy én férjhezjöttem a Székelyföldre nemsokára meghivást kapott a homoródszentmártoni körzetbe.Talán több,mint 25 évet szolgált ezen a vidéken.Hüséges volt a szolgálatban.Nekem példaképem.Jelenleg ő Székesfehérváron él feleségével együtt a nagyobbik lánya közelében.Az Úr áldja meg őt idős napjaiban családjával együtt.
Középső lányával történt ott Lupényban....Kónya Mártának hivták.Imaházba igyekeztünk.Szaladtunk a nagy csapat a buszhoz,de mire a megállóba értünk a busz otthagyott-
Erre a két éves Márta : Hogy csocse (sose)álljon meg ! Elnevettük magunkat mind.Ő ma Németországban él családjával.Az ő férje is székely.Barótról Müller Ernő.
Hát ennyi a múltból....


2 megjegyzés:

iri írta...

Milyen jo ilyen szep multra visszanezni s foleg milyen nagy kegyelem hivo csaladban felnoni.

Tündi Daika írta...

Jó volt olvasni ezek testvérek nevét, főleg, hogy egy jó néhányra magam is emlékszem. Többször is találkoztam Kónya testvérrel és lányával Székesfehérváron a mult években. Tényleg nagyon kedvesek! De azt nem tudtam, hogy nagybátyja Ernő bácsinak! Mindig tanul az ember :) Áldja meg az Úr Annuska néni és Ernő bácsit, sokunk számára példakép most is.