2008. február 11., hétfő

Hűlés - gyűlés

Evódia lányunk 3 éves lehetett,amikor a férjem elvitte a kislányt Bibarcfalvára a nagymamához.Útban arrafelé Kolozsváron meg kellett állni,mivel lelkipásztori gyülés volt a Román Hitközségnél.Az apuka a kislányt az udvaron hagyta,hogy ott várja meg,mig végetér a gyűlés.De ahogy az lenni szokott,a gyűlés jó sokáig tartott.Evódia nagyon elunta magát.Reggeltől délutánig várni...és várni...DE csak végetért a gyűlés és tovább folytatták útjukat a Székelyföldre.Aztán elérkezett az a nap is .hogy a kislány hazatérhetett.A férjemet elérte egy hüléses megbetegedés.Amikor együtt volt a család az áhitat alkalmával,bibliaolvasás után imádkoztunk.Evódiának nagyon rövid imája volt:Drága Úr Jézus, kérlek gyógyitsd ki édesapámat a gyűlésből!Talán hülést akart mondani,de nem jutott eszébe?Nem tudom!Inkább nagyobb a valószinüsége annak.hogy szándékosan mondta mintegy kivánságként,hogy soha ne forduljon elő még olyan,hogy ennyit kelljen egy gyereknek egyedül az udvaron arra várni,hogy vége legyen a gyűlésnek.Tehát figyelem:Hosszantartó gyűlésből és hűlésből is ki kell gyógyulnunk!Az Úr segitsen minket erre!
Ez jutott eszembe most,hogy engem is elért a hűlés....

Nincsenek megjegyzések: