Január hatodikán kora hajnalban
a hitben járó példás lelkipásztor,szerető férj,családapa,nagytata eltávozott az élők sorából.Sok álmatlan éjszakát hagyott maga mögött.A szíve nagyon zakatolt.Szeretett volna meglátni valamit abból amiért imádkozott.Aztán egyszer csak karácsony táján meglátta a láthatatlant.Távolból üdvözölte.A terheket mit mások raktak rá,letette.Elengedte.Az Úrra bízta.Akik miatt sokat kesergett,bánkódott, éjszakákat nem aludt azokra gondolva kapott ihletet egy rövidke vers megfogalmazására.Az év utólsó napjaiban diktálta, én pedig begépeltem a következö verset :
Bocsánatkérés,megtérés
A bünbánat nem vádol,nem támad
Mert van benne szelídség,alázat.
A bocsánatkérés úgy hiteles,
Ha a szív bünbánó,töredelmes.
A megtérés csak úgy lehet igaz,
Ha elismered,hogy nem vagy igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése