Hogy ne felejtsem el....

Ez a szép rózsa is meglepetésként virit az asztalon.Lajostól kaptam ajéndékba,a vőmtől
Efraimmal együtt Bukarestben voltak,hogy utánanézzenek a férjem szekusdossziéjának.
Hazafelé jövet pedig itt szálltak meg nálunk.Bukaresti látogatásuk kapcsán eszembejutott az ige,
amit az Úr Jézus mondott :

Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva,  hanem hogy nyilvánosságra jusson.Máté 4,24

Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva,

 hanem hogy nyilvánosságra jusson.Máté 4,24 

Ma még nálunk ilyen téli hangulat van.Nehezen érkezik a tavasz,de csak eljön,
mert ez a rendje.Addig meg  intenzivebben kell a tüzre rakni

Ez a kép pedig akkor készölt,mikor a hosszú téli utunkról hazaérkeztünk.
Meglepetés várt az ajtóban.És ki volt aki ezzel lepett meg?Szomszéd a
közelben nincs.Akkor gondolhatjátok.../egy vezető ember/Ilyen a testvéri
szeretet.Erről eszembe jut egy élményem ami Szilágyballával kapcsolatos.
Amikor odaköltöztünk mint lelkipásztorcsalád,legtübbször reggel mikor nyitottam
ki az ajtót,ott volt egy tele kosár.Hol almával volt tele,hol szőlővel,vagy
éppen a vasárnapra való zöldség .És ki volt aki ezt a kellemes meglepetést
szerezte nekünk ?Máté mama,akinek a fia otthont adott nekünk,mig a
lelkipásztorlakásba költözünk.Ő már rég az Úrnál van,sokaknál feledésbe merült már ki volt ő.,
de nekem ezt nem szabad elfelednem,Isten pedig mind számontartja.