2010. november 27., szombat

A férjem is ott volt a temetésen Szatmáron

Ez volt az első leghosszabb útja a mütét után.És birta az útat,pedig úgy gondolom van olyan 4oo kilométer a Hargitától.Mekkora kegyelem!Milyen hatalmas a mi Urunk.Ő megsebez,de be is kötöz
.A szemében még mindig tart a vérerek tisztulása,de látja mát a fényt,és már mozgó tárgyakat is észrevesz ezzel a mütött szemével.Mütét előtt teljesen sötét volt neki,ha letakarta a másik szemét(.A nem mütött szemében is 90 százalékos a látásromlás) .Hisszük,hogy  tovább fog javulni a látás.Néhány hónapba telik az orvosok szerint.És hogy a lába is meggyógyult az izomszakadás után...Ó mennyire szeret az Úr!Nem büneink szerint fizet,hanem az Ő nagy irgalmasságából reánk tekint halandó emberekre,megszán minket és megmutatja hatalmát.Ővé legyen a dicsőség mindenért !
  Holnap,ha az Úr jónak látja a nagyváradi Betlehem-i gyülekezetben fog szolgálni a férjem.Legyen az Úr kegyelme rajta,a gyülekezeten is és mindnyájunkon.Áldott vasárnapot mindnyájatoknak !

A betegség és halál a legnagyobb megpróbáltatások közé tartozik, még nekünk, hívő embereknek is, de mint ahogyan az aranyat is tűzben edzik, ugyanúgy válik egyre ragyogóbbá az Istenben való hit mindannyiunk életében a nehézségek idején.

2 megjegyzés:

Kriszta írta...

nagyon örülök ennek a bejegyzésnek, Annuska néni!

vefraim írta...

Talán fordítva akarta írni édesanyám... Nagyon jó volna ha a másik szemével 90 százalékban látna édesapám, de éppen 90 százalékban nem lát.

Adjon az Úr további javulást!!!
Efraim