2010. szeptember 13., hétfő

Fájdalmaink,örömeink


Nincs olyan fájdalom gond, mit meg nem oldhat,
Nincs olyan nagy hegy mit ő meg nem mozdíthat.
Nincs oly sötét nagy vihar, mit le nem csendesít,
Nem lehet oly bánatod, amin ő nem segít.

Mert e világnak terheit mind vállain hordta,
Tudom testvérem, hogy téged is hordoz majd./2x

Így szól: Jöjj hozzám, ha megfáradtál, nyugalmat én adok.

Nincs olyan...

Egy kedvenc ének szavait idéztem.Igen,az Úr ismeri fájdalmainkat,örömeinket.
Az elmúlt héten a kis reménysugár után újra válságosra fordult a férjem állapota.Olyan fájdalmai voltak,hogy már-már azon gondolkodtak itt mások is körülötte,hogy talán jobb lenne kivétetni a szemét,hogy megszünjön a fájdalom.A gyomra sem fogadott be semmit .Akkora fájdalmai voltak,,hogy amint mondta, életében eddig összesen nem szenvedett annyit,mint az utóbbi 18 nap alatt,de hozzátette :Soha sem szerettem jobban az Urat mint most !
Annyira jó volt számára,hogy tudta nincs egyedül.Vele van az Úr és azok is,akik imádkoznak érte.S aztán,hogy ne legyen egyedül a fájdalmaiban itthon sem,melléadott az Úr engem .fájdalmakat hordozni,persze fizikailag az enyémet.Szinkronban szenvedtünk.Ugyanis az történt az férjem korházi távollétében,hogy balesetet szenvedtem.Leestem a létráról .Kb.2 métert zuhantam háttal lefelé.Szerencsére nem a puszta betonra,hanem a felvágott fára a fásszinben.És ezt én elhallgattam.Bár kékre-lila foltok lettek rajtam,mégis örültem valaminek.Ezzel az esettel eltünt a lábamból a fájdalom.Ha olvastátok korábbi bejegyzésemet irtam arró,hogy annyira fáj a jobb lábom,sántitok már hetek óta.Már nem sántitok...Elmúlt.De jött egy újabb próba.A gerincoszlopban valósyinü,hogy elcsúszott egy csigolya,ami napok múlva tegnap,tegnapelőtt olyan fájdalmakkal járt,hogy minden mozdulat óriási kinokat provokált.Az Úr segitett valahogy átvészelni immáron 3 éjszakát,hogy csak egy pozicióban tudok aludni,de azt is keresem 4o percen át.Reggel orvoshoz kell mennem röntgenfelv.telre.Majd megtudom,mi lehet a baj.
Jaj helyett hálaadás...tanultuk valamikor a 7o-es évek végefelé ezt az éneket.
Hálaadás azért ,hogy
- már nem sántitok,
-hogy nem halasztottuk el itt nálunk a testvértalálkozót az elmúlt napokban (Veress és Ady testvérek találkozója/Már rég megterveztük és sikerült összehozni.
- hogy két napja a férjem nem veszi a fájdalomcsillapitót,próbálja eltürni a fájdalmat ami egy néhány fokkal már enyhébb
- hogy végig talpon voltam,adott erőt az Úr a munkához,
- hogy amit nem tudtam befejezni,sógornőim kisegitettek
-hogy amit a férjem és Sándor nem tudtak befejezni, sógorom Barna és testvérem Dániel befejezte(fafelrakás)
-hogy volt internetkapcsolat és hallgatói lehettünk a tábori hálaadóünnepnek élő közvetitésben (köszünjük neked Hunor)
- hogy az úrvacsora idejére 11 után kettesben lesétálhattunk a Táborig és úrvacsoráztunk
-hogy nagyon szép volt a hálaadóünnepély (lehettek olyan 5oo körül),jó igeszolgálatok voltak,szép fúvószene
- hogy az éneklések idején nem a dicsöitésvezetökre néztünk(ök a tömegben ültek mikrofonjukkal)hanem az Úrra és a szövegre

- hogy az elmúlt hétenTőtős tv.az Áhitat útján folyton bátoritott minket az igemagyarázatokkal
-hogy 4oo km -ről is (Goroszlóról)eljöttek autóval testvérek az Úrban direkt abból a célból,hogy meglátogassák a férjemet és olyan méhek által termelt gyógykészitményt hozzanak,ami hitük szerint segiteni fog

-hogy sok-sok látogatónkkal együtt imádkozhattunk és nem fáradt ki a férjem ezalatt.....
-hogy sok apró (vagy nagy ?) csoda - útban van felénk.....
Köszönjük URUNK ISTENÜNK szeretetednek annyi és annyi megnyilvánulását !!!!!!!!!!!!!!

5 megjegyzés:

iri írta...

Oh aldott a mi jo es Szent Urunk!

Módi Noémi írta...

Drága Annuska néni, csodálom Önöket, hogy mekkora hála és szeretet van a szívükben Isten felé a nehézségek között is! Gyógyulást és sok erőt!
Puszi: Noémi

Anikó írta...

Aldott legyen az Ur minden eddigi aldasert es az ezutan valokert is.Tovabbi gyogyulast es sok erot.

Névtelen írta...

Az mondja a gyönyörű Zsoltár:
"Várjad az Urat, légy erős
Bátorodjék szíved
és légy erős" Zsoltár 27.14
Tőtős János.

csillag írta...

Mert e világnak terheit MIND vállain hordta,
Tudom testvérem, hogy téged is hordoz majd!