2010. január 9., szombat

Teréz és Márti-a két menyem

A családi találkozó alkalmával készült ez a kép.
Annyira hálás vagyok az Úrnak mindkét menyemért.Igen nagy ajándékot kaptam bennük az Úrtól.Egyik iskolában tanit a férjével együtt a másik iskolában tanul /egyetemen/a férjével együtt.(5 kislány mellett már elérte a negyedik évet az épitészmérnökin)Csak csodálni tudom öket,s bennük azt a szeretetet,amit Krisztustól kaptak és kapnak mióta megtértek.Nem emlékszem,hogy valamikor lett volna közöttünk feszültség.Nem is volt soha eddig és remélem ezután sem,mert egy családba tartozunk,az Isten családjába.Ők is a lányaim sorába tartoznak.
Még fiatalasszony voltam,amikor elhatároztam,hogy ha az Úr megáld gyermekekkel /fiakkal/és azok majd megnönek,megnősülnek úgy,hogy társukat az Úrtól kapták,akkor én szeretni fogom őket úgyanúgy,mint édes gyermekeimet.S valahányszor alkalom kerül,hogy egyik vagy másik fiammal kettesben leszek,mindig fogok valami pozitivumot felhozni a társukkal kapcsolatban.És ezt soha nem kellett magamra erőltetni.Csak úgy jött....Persze az Úr késztetett erre.Őket könnyü szeretni,nemcsak távolról,hanem mikor együtt vagyunk több ideig is.Ilyenre is volt már alkalom.Úgyanez a helyzet a két vő Lajos és Sándorral kapcsolatosan.Áldom az Urat mindenkor,hogy ilyen kegyelemben részesit!A Sátán irigyli ezt ,ezzel tisztában vagyok,de imádkozom,hogy soha egyikünk se engedjen teret neki.Éljünk szeretetben az Úr tetszésére.
Még annyit kivánok megjegyezni,hogy családi találkozóink alkalmával az Úr annyi örömet ad ,hogy ez már a menny előize.Barnabás fiunk hiányzik ,ilyenkor mégjobban,de tudjuk biztosan,hogy ő előrement és vár minket .Ott az Úrnál teljesedik be igazán az örömünk,a mennyben.
Pontosan most január 8-án volt 32 éve annak,hogy mindkét fiunk Efraim (8 éves)és Ernő (6 éves )a halál árnyékának völgyében jártak.Egy szánkós beleset következményeként kómás állapotba kerültek.Koponyatörés,agyrázkódás.Az orvosok ,növérek szempontjából reménytelen állapot.Szerte az orszégban szétfutott a hir. Imahét volt akkor is a gyülekezetekben .Igy sokan imádkoztak értük.Kegyelem,hogy Isten meghallgatott.Rövid idő alatt meggyógyultak,hála az Úrnak.Az Úr a Zsidókhoz irt levélböl felelt a kérésünkre,amikor azt az igéretet kaptuk,a Zsidók 6,14-ből ,HOGY MEGÁLDVÁN MEGÁLDALAK TÉGED ÉS MEGSOKASITALAK
.Ezért van most két menyünk,két vejünk ,két fiunk,két lányunk és tizenkét unokánk.Áldassék az Úr érettük !És az az imádságom,hogy egyikünk se hozzon szégyent az Úr nevére.Szolgáljuk hüséggel a mi Urunkat mindhalálig.!









6 megjegyzés:

Budai Evódia (mutter) írta...

a fentieket én is aláírom. mert az én férjemnek is nagyon anyósa van:). mindig csak jót hallok én is a férjemről, ha édesanyámmal beszélek...

vefraimne írta...

Én is nagyon hálás vagyok,hogy ilyen anyósom,apósom,családom lehet!!!
Különös kiváltság ez, úgy tartom.
Szeretettel:Márti

etelka írta...

Sokszor megnéztem a családi találkozó alkalmával készített képeket.Olyan öröm ilyen családokat látni és olyan megerősítő.Kívánom, hogy 2010-ben is legyen az ÚR áldása, védelme és jókedve mindegyik családon.Ahogy nézegetem a képeket mindig az jut eszembe, hogy bizony van különbség azok között, akik szolgálják az Urat, és akik nem szolgálják Őt.
Szeretettel
Etelka (Kelemen).

Judith írta...

Milyen szepen leirta Annuskaneni, jo volt olvasni!

iri írta...

Igen en is olyan halas vagyok az Urnak hogy menyeimet Krisztusban szerethetem.Nagy kegyelem ,mert maskepp...nem is akarok erre gondolni.

sedith írta...

Kedves Anna!
Nagy megtiszteltetés, hogy a hűséges olvasóim között tudhatom!:)
Végig könyneztem, ahogy ezt az utolsó oldalt néztem-olvastam a naplójában. Olyan jó látni, ahogy ennyi ember ekkora egyetértésben tud élni egymással és egymás mellett, de végülis nem csodálkozom, mert aki az Úrban él, az csakis jól élhet, jó kapcsolatokat ápolhat szeretteivel. Azért írok éppen ehhez a bejegyzéshez, emrt ez nagyon megérintett. Múltkor Iri írt ugyancsak nagyon szépen a menyéről, és akkor is elérzékenyültem. Én is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, nagyon jó anyósom van, jól egyezünk és szeretjük egymást. Nagyon remélem, hoyg sosem bántottam meg, és remélem, ezután sem fog ilyen alkalom adódni, mert ők itt laknak nem messze tőlünk és nagy áldás, segítség az ittlétük.
Ha jól értettem, akkor Evódia a lánya, nem? Vele már régebb "megismerkedtem" a főzős blogjaink által.
Üdvözlöm szeretettel,
Edith