2009. november 3., kedd

Római és keresztyén emlékek CAESAREA-ban

Lefelé lépcsőzünk....
Hogy hányszor eszembe jutott a férjem,mialatt a lépcsőkőn le vagy föl kellett menni,néhol szük folyósokon lehajolva lépkedni ,s mindezt 38-39 fokos melegben....Ő nem tudta volna tartani ezt az iramot.A szive sem birta volna,a gyenge látása sem ...Tudta az Úr,miért történt a baleset.....meg akart óvni az Úr egy súlyosabb tragédiától.
Mindezidő alatt ő Keresztúron időzött az Ernő fiunk családjában:Teréz és Napsugár ,valamint a két unoka Beáta és Júlia társaságában.
Napsugár lányunk Ernőt helyettesitette az iskolában (angol órákon),a férjem pedig a gyülekezeti szolgálatokban próbált helytállni.
Mire hazaérkeztem ,majdnem teljesen rendbejött a lába.Most már sokat gyalogol (többször is egy nap le a táborba).AZ ÚR A GYÓGYITÓ !
És hogy várt engem haza ? Meleg otthonnal,szerető szivvel...diszben felöltözve ...(öltöny,fehér ing,nyakkendő,lámpa felgyújtva,ő pedig a ház előtt várakozva) Jó lett volna lefényképeznem !!!

2 megjegyzés:

iri írta...

Bizony meg ez a hazavaras is megerte az utazast!

Budai Evódia (mutter) írta...

igen. tisztára a szüleimre vall. az utazás és a hazavárás is, annak módjával együtt:)