Az elmúlt vasárnap élő közvetités volt a zilahi sportcsarnokból.Korábban emlitettem,hogy 400 éves baptista múltra tekintünk vissza ebben az évben.E megemlékezés kapcsán eszembe jutott Nagy Károly bácsi aki a szilágysági ébredésnek egyik kulcsembere volt.Még Lupényba is eljutott id.Gergely Pali bácsival együtt.Mennyi tüz,mennyi lelkesedés volt a szolgálataiban!S hogy örült,ha egy bünös megtért !Ő hozott kapcsolatba Balk Margit nénivel,aki nekem sokat jelentett már a zilahi és később a váradi évek során.És most Károly bácsi és Margit néni sincs már közöttünk.Csak az emlékük....
A fenti kép 2006 novemberében készült Magyarlónán /Kolozsvár mellett/ a Károly bácsi otthonában.Mellette a felesége....Mintha most lett volna !
3 megjegyzés:
Jo megemlekezni elodeinkrol en is ismertem Karoly bacsit, kislany voltam amikor Lonara koltoztek, kedves emlekeket idezett fol bennem Annuska neni, egy derus tortenet de viszont elgondolkoztato
ami hirtelen eszembe jutott; egy oszi vasarnap amikor az orat visszaallitottuk a "nyari idoszamitas "rol, Karoly bacsi ment az imahazba es zarva volt az imahaz, meglepodott es azt gondolta magaba, vajon eljott az UrJezus es ot ott hagyta mivel az utcan sem latott egy hivot sem?! Utanna tett bizonysagot errol...
én is mindig szeretettel emlékszek vissza Balk Margit testvérnőre, valahogy más lett az imaház miután ő meghalt, mindig olyan jó volt látni, ahogy a helyén ül a másadik padsor szélén, ahogy beszámol a női csendesnapokról, és a bizonyságtételei nagy benyomást tettek rám gyerekként...
Milyen aldottak az ilyen emlekek, s foleg az ilyen testverek emleke.
S mind gyakoribb ez az erzes,mintha csak most lett volna
Megjegyzés küldése