2009. június 8., hétfő

Álomautó



Ha megdobnak kővel...

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahol beparkolhat és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
"Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
"Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte.
De a fiúcska így folytatta: "Elnézést, nem tehettem mást!" Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
"Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj volt megdobni, hogy megállítsam magát!" Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

JÉZUS halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és szellemünkhöz. Néha nincs időnk meghallani vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk ŐRÁ. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
EZ A TE DÖNTÉSED: - figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?

7 megjegyzés:

Kónyairénke írta...

Köszönöm Annuska!

iri írta...

Szep tortenet

Budai Evódia írta...

ez nagyon tetszik!

Ilyés Zizi és Tibor írta...

hm...nem semmi,ez nekem is megdobogtatta a szivem..koszonom a tortenete!

Hilda írta...

nekem is tetszik :) köszönöm !

Gyöngyi írta...

Nagyon szép történet.Érdemes minden kicsi dologra figyelni, hiszen semmi sem történik véletlenül a nap alatt.

terike írta...

Köszönöm, hogy olvashattam bloggodat. Én is mozgáskorlátozott vagyok, és nagyon szeretem az Úr Jézust.Szeretek elmélkedni az Ő szent szavain.