Több mint egy hete készült ez a kép . Gyergyóban az udvarunkon .Még a vihar elött.Lenyugvóban volt a nap.És egy magányos cica a csupasz fán .Miért magányos? A testvérét valaki elvitte ,ellopta?......Igy egyedül maradt.Amikor ezt a pillanatképet látom,azokra a magányosokra gondolok,akik társ nélkül maradtak.Sokan vannak az ismeretségi körömben ilyenek.Imádkozom értük!Nem könnyü egyedül.Amikor nincs kihez szólni,nyomasztó a csend.Hányszor megvallják nekem az ilyen helyzetben levök,hogy azt addig fel sem fogták mit jelent a társ,mit jelent az,ha szerettel körülvesznek ...csak mióta magányosok.Uram ,köszönöm,hogy nem vagyok egyedül.Vigasztald meg Kovács Irmuskát ,akitöl tegnap kaptam a gyászjelentést.Ott SZékesfehérváron áldd meg mindennap a te jelenléteddel,s a házánál tartott összejöveteleken erösitsd meg továbbra is a szolgálatban a megtért és megtérni vágyó szenvedélybetegek között.A budapesti dr.Kovács György feleségét is Te vigasztald meg árvák és özvegyek Istene!És mindazokat akiket bár én nem ismerek,de Te Uram igen.Add ,hogy tekintetüket a fény felé forditsák,Feléd ,hogy soha ne érezzék,hogy nekik senkijük sincsen !
Sunday April 1, 2007 - 01:32am (EEST)
Next Post: Vihar utáni csend Previous Post: Hol a boldogság ?
Comments(1 total)
Evódi…
Milyen jó, hogy vannak még olyanok, akik még észreveszik a magányos cicákat is a fán..sokan csak rohanunk a világban...
Sunday April 1, 2007 - 04:44pm (EEST)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése