Igen,a mesteri szakdolgozatára Ernő tizest kapott.Ennek az eredménynek a lányai is örülnek.Ugyanakkor őket is motiválja a szorgalmas tanulásra.Engem is hálára késztet és csodálatra ez az egész .Hálára az Úr felé.Mert mekkora öröm járt át akkor amikor Ernő fiunk elvállalta a gyülekezetplántálás nehéz,de szép munkáját Székelykeresztúron.Tanügyi káderként,ugyanakkor továbbtanulóként ,valamint lelkimunkásként,családapa és férjként sok munkát vállalt fel.És Isten nem maradt adós.Ezért a jó jegy!
És még valami....Ha visszagondolok Ernő gyerekkorára,arra a balesetre ami vele és a bátyjával történt..kisgyerekkorukban.koponyatörés,agyrázkódás/egyik szeméről nem is lehetett tudni,hogy megvan-e vagy kifolyt,úgy eltorzult az ábrázata,homlokán egy bemélyedés ,szemhéja kitüremkedve ,kómás állapot,érzéketlen test,nemreagált semmire...stb,amire az orvos azt mondta,hogy jobb lenne ha nem maradna életben,mert soha nem lesz normális,nem beszél,nem lát,nem hall...stb.Annyian imádkoztak érte és Efraimért.....és Isten csodát tett.Tejesen meggyógyitotta őt is,Efraimot is és később megtérésük után elhivta mindkettejüket a misszióba.
A dicsőség egyedül az Istené.Hatalmas Urunk van !Érdemes Benne bizni !
Ezen a héten,ami már a harmadik gyerekhét Ernő és felesége a táborfelelős.Jó segitséget kaptak
Borzási Péterben,valamint János Csaba és felesége,Tóth Zoltán és Napsugár lányunk is .Sándor vönk pedig nekünk itt a ház körül segit az épitkezésben.Kell egy kis bővités,mert 22-en vagyunk már.És szeretünk együtt lenni néha,amikor csak lehetséges.
