2011. október 9., vasárnap

Isten meghallgatta az imádságokat

Egyik régi vers igy kezdődik :
  Valaki ma értem imádkozott,
   Ó,nem birom megérteni
   Az édes enyhülést mi elfogott
   Valaki ma értem imádkozott. 
         Ez az imameghallgattatás nem csupán az enyém,hanem a két beteg unokám esetében nagyon is aktuális.Már több mint egy hete hazajöttek a korházból.A nagyobbik lányunokám Mirjám és a kicsi nyolc hónapos fiúunoka Járed is jobban van.Mirjám megkezdte az iskolába járást,Járednek meg elmúlt a légszomja.Jó étvágya van,sokat nevet ismét az a jókedvü gyerek aki korábban megörvendeztett a jókedélyével.Imatámogatást kértem és kaptam is tőletek .Most utólag ezt szeretném megköszönni elsősorban az Úrnak és másodsorban mindazoknak akiknek eszébe jutott csak egy szóval is megemliteni őket a mennyei Atya előtt.Milyen jó az Isten családjába tartozni,a Krisztus Testének tagja lenni.Ha valaki szenved együtt éreznek vele a tagok,ha valaki örül vele együtt örülnek a többiek is akik szeretik az Urat és egymást.Nincs magányosság,nincs elszigeteltség.

Sára öröme.Úgy várta már,hogy hazajöjjön az anyuka és a kistestvér a kórházból.

Itt lehet látni,mennyire örül ez a kislány.Jó volt mamánál is a Hargitán,de legjobb otthon a szüleivel.Most azt a nagy pillanatot várja,mikor érkezik meg apuka a reptérre Vásárhelyre.Ugyanis több mint két hete Irországban  van szolgáló körúton.Reméljük a napokban ő is hazaérkezik,s újra együtt lesz a család.Ezért imádkozik Sára .
 Hálából én is szeretnék másokkal együtt érezni,imádkozni másokért amig élek.És ezt naponta tanulnom kell.