Késik a beszámoló

Két napja hogy újból hazaérkeztünk.Mikor a legutobbi bejegyzesem irtam csak éppen megszusszantunk ,s máris indultunk tovább.Előbb a bőröndökből kipakolás,majd újra bepakolás,aztán egy éjszakai alvás után ismét indulás.Ezúttal Brassóba,Négyfaluba,újra Brassóba aztén Szentgyörgyön át Kézdivásárhelyre.Mindenütt vártak ,fogadtak,szolgáltunk,szolgáltak nekünk.Meg nem érdemeljük ezt a szeretetet.
Krisztusért járni követségben -kiváltság.A fizikai test amely alá van rendelve az időjárás viszontagságainak -néha tiltakozik,de hogy mennyi áldást rejt egy.egy ilyen út-felmérni nem lehet.
A mellékelt képen SÁRA unokánk szomorúan nyugtázza :Megint búcsúzni kell...Amikor hozzájuk érkeztünk vidáman átölelt,ugrált örömében.Ilyenkor szokta mondani :Fel vagyok dobva....
Mikor egy nap múlva búcsúzunk,bemegy a szobába ,ki se akar jönni,csak hajtogatja :Szomorú vagyok,szomorú vagyok....Együttérzek vele.Jobb találkozni,mint elbúcsúzni.
" Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.” (Tatiosz)"