2009. január 13., kedd

Vissza a Hargitára


Kedd délután visszajöttem a Hargitára. Sándor (vejem) hozott haza az autójával. Itt ilyen gyönyörű a tél (a képen is látni lehet). Hó mindenütt és őziké .Ahogy betértünk a Tábor felé, majd amikor a dombon felkanyarodtunk a házunk irányába, két szép őzike állta utunkat. Sajnos, mire előkerült a fényképezőgép, már elszaladtak. Tegnapelőtt reggel pedig az udvarunkra is bejöttek. Keresik a makkot, ezért az avart is felkotorják a hó alól. Itt az udvarunkon és a kertünkben többet találnak, mert nem legelték le a juhok. A fenti kép karácsony szombatján készült, de azóta is tart a hó. Hidegek az éjszakák, olyannyira, hogy 4 napos távollét után lecsökkent +2 fokra a hőmérő higanyszála a hálószobában.
Jó, hogy a férjem nem itt, hanem már a Szilágyságban volt Erdő Endrével misszióuton. Későre melegedett fel a ház, pedig Sándor hűségesen rakta a tüzet egész éjszakán át. Télen ez van... Nem lehet sokáig elmenni itthonról. De megérte! Az a találkozás szeretteinkkel...... minden áldozatot megér. Az a békesség, szeretet valamint az Úrban való öröm és egység, amit ilyenkor megtapasztalunk, minden kincsnél többet ér.. Mintha a menny egészen közel jönne hozzánk.... Ilyenkor látom, mekkora nagy ajándékot kaptam Jézus Krisztusban. Ugyanakkor azt is, hogy, mennyire nem vagyok rá méltó. Áldott legyen az Úr, hogy nem azt nézi, mit érdemlünk, hanem MINDEN csak KEGYELEM !!!!!

Ma és a tegnap is napsütés, enyhe idő volt. S most ezekben a percekben mikor kiléptem a házból, hat kicsi őzikét láttam a kertünkben. Gyönyörü látvány!!!!!