Záróbeszéd,üdvözletek átadása

Gondolkodunk az elhangzottakon.....

Kamilla,Jémina, Miki és Dániel

Tordai testvéreink látogatása/folytatás/

Bizonyságtételek szóban és énekben is

Tordaiak látogatása képekben elbeszélve

Februári pillanatkép

A fenti kép a lenyugvó nap fényjátéka a konyhánk falán.Nem az ablakban,hanem a falon!A keresztet egy lábnélküli ismerősünk készitette.
Erről a keresztről eszembe jutott az az ige, ami az I.Kor.1,18-ban található és az új Kápolnánk fő falán is ez látható itt Gyergyóban:"A keresztről szóló beszéd Istennek ereje."
Erről az erőről tettek bizonyságot Tordáról érkezett testvéreink,akik most vasárnap meglátogattak.Következő bejegyzéseimben részletesebb képes beszámoló......

Szeretetben

Ennyire közel volt egymáshoz a szerda esti bibliaórán is a két unoka:Kamilla és Jémina.De mennyire örültem,hogy több mint két órán át végig ültek,csendben voltak és szerették egymást.Mert néha az is előfordul,hogy vitatkoznak azon,ki tud szebben enni(csámcsogás nélkül)
ki tud szebbet rajzolni,hamarabb megtanulni a verset....Szóval vitázni szoktak-(korban elég közel vannak egymáshoz:Kamilla négy éves,Jémina öt lesz márciusban),de hamar elsimul minden....
Hogy jól viselték magukat az imaházban,ahhoy hozzájárulhatott az is,hogy elfáradtak.Reggel fél tiztől úton voltak délután majdnem háromig velünk együtt.Székelyudvarhelyre kellett mennünk hivatalos dolgainkat intézni.Zsolt volt ismét segitségül.Vitt és hozott.
Útközben Jémina azt mondta.Tata már elég sokat felejt...Nem tudja melyik Kamilla,melyik Jémina,de azt nem felejti el,ha valami rosszat csináltam valamikor......Nevettünk ezen.
(Megjegyzés : A tata a nemlátása miatt tévesztette össze a két unokát )

A telefon

Kamillának nagy öröm,mikor meghallja a vonal túlsó végén az édesanyja,édesapja hangját.Látva őt,arra gondolok,vajon én is ilyen lelkesen örvendezve számolok be az én mennyei Atyámnak a napi történésekről?Egyáltalán adtam-e hálát azért,hogy nála a vonal sohasem foglalt,mindig van ideje meghallgatni engem...És mégis mennyi időt elszalasztok....Mérlegre kellett állnom....hijjával találtattam, megalázkodtam.
Kamilla példája arra serkent,hogy amilyen izgalommal várja itt a nagyszülőknél az estét/akkor ingyenes a telefonálás/úgy vágyjam én is az áhitat időszakát .
Hétfőn éjjel hazaérkezett a férjem is februári második missziós útjáról.Milyen jó ,hogy van telefon.Igy tudtam meg,hogy kisérő nélkül utazik haza.Kissé aggódtam,hogy száll majd le a célállomáson,mert kevés ezen a vonalon az utas az éjjeli órákban.Imádkoztam nemcsak én,hanem mások is , és Isten adott egy olyan jegykezelőt/kalauzt/ aki nemcsak a leszállásban segitett,hanem érdeklődést is mutatott a hit dolgai iránt .Hála érte az Úrnak!Hála Zsoltért is aki lement kocsijával az állomásra és igy minden baj nélkül hazaérkezett a férjem (az unokáknak a nagytata,akit nagyon vártak).
Nem emlékszem már, mikor volt az,hogy hálát adtam az Úrnak a telefonkészülékért..A telefonfülkéért igen..arra emlékszem.Magyarországra kellett mennem egy mütétre a kommunista időben(Kolozsváron sugarazni akartak)Ákosék jóvoltából elmentem Bp.re,de csak úgy adtak turistaútlevelet,ha Keletnémetországig váltjuk a jegyet,és úgy vissza.Igy történt,hogy a Berlini állomás várótermébe nem engedtek be,csak reggel felé, igy egy egész éjjelt a 12 éves fiammal Efraimmal egy telefonfülkében töltöttünk felváltva.Egy darabig én ültem és szundikáltam a fülkében,aztán felváltott ő.Csak itt éreztünk egy kis szélcsendet,mert a peronon fújt a szél nagyon...Nagyon hálás voltam akkor azért a telefonfülkéért.A mai nap a telefonkészülékért.a telefonálás lehetőségéért szeretnék köszönetet mondani az Úrnak.
Neked van telefonod?Vagy éppen mobilod?Adtál-e már hálát érte?Hányszor életmentő fontossággal bir...

Épitkezés

A fenti kép a szombati gyerekfoglalkozáson készült.A gyerekek egy csoportját látjuk,akik néha igy is játszanak:nagyobbak a kicsinyekkel együtt épitkeznek fajra és nemre való tekintet nélkül.
Az Úr áldja meg őket,hogy mindig tudjanak kreativak lenni és főképp,hogy legyenek mind az ÚR tanitványai

Újabb öröm

Ma újabb örömöt adott az Úr nekünk.IRÁS A FALON-éneklés az irásvetitő segitségével...és ez már a gyülekezet tulajdona.... Már nagyon nagy szükségünk volt rá.A Szász Imre tv.által Nagyváradról küldött énekeskönyvek eddig jó szolgálatot tettek.DE kevés is volt, s egyre fogyott és kopott a három év alatt.A férjem a közelmúltban Zilahon valakivel beszélgetett éppen erről.A beszédfoszlányok egy harmadik testvér füléig jutottak és meglepetésként karácsonyra egy csomag érkezett Gyergyóba a gyülekezetünk számára.Mi volt benne?Egy irásvetitő...
Ma az imaórán hálát adtunk az Úrnak a Bécsben élő Szabó Ferenc testvér és családjáért,valamint Borzási István tv és családjáért(tehát az adományozókért)előbbi az irásvetitőt,utóbbi a az új hithangjai énekek fóliáit ajándékozta gyülekezetünknek.És mindez az Úrtól volt."

" Mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.Ésaiás 65:24"
Hányszor átéltük ezt már a kápolnaépités ideje alatt.Áldott legyen az Úr,hogy letekintett a mennyekből erre a városra,azért kedvez nekünk ilyen módon is.
Novák testvér szolgált délelőtt,délután a vezérfonal szerinti igékből.Komoly üzenet volt mindaz amit átadott, és ahogy átadta.Az intés,parancsolat amit az Úr üzent nekünk ezen a napon, az mind komoly.Megmozgatta a szivünket.....Közöttünk volt az ÚR!
Imádkoztunk Kónya Dénes testvérért is,aki újra visszajön még hozzánk dolgozni,hogy az imaház vendégszobája is elkészüljön.
Imádkoztunk a tordai testvérek látogatásáért is ami jövő vasárnap lesz esedékes.Az Úr segitse meg őket is és minket is,hogy e látogatás során egymás hite által épülhessünk.Nagyon várjuk őket!

A két Daniela között

Mindkét lányt : a csikszeredait és a gyergyóit is ajándékba adta az Úr .Segitségként rendelte a gyermekmisszióba.Egyik Amerikába ment férjhez,a másik Izraelbe megy .Az egyiknek tavaly volt a mennyegzője Csikszeredában ,a másiknak ezévben/ májusban/ lesz a mennyegzője Izráelben.
Mindkettőjüknek a román nyelv az erősségük,de magyarul is beszélnek. Mjndketten angolt tanitottak a gyerekklubban.De ami a legnagyobb öröm,hogy mindketten igent mondtak az Úrnak.amikor megtértek.Hiányukat érezzük ,érezni fogjuk.de az Úr gondoskodott mindkét gyermekcsoportban az utódlásról.Annakidején Kui Enikő vette át a stafétabotot Csikszeredában,itt most Novák Erika Gyergyóban (ő M.O.-ról költözött ide férjével és 3 gyermekével).A mi Istenünk olyan szépen irányitja a dolgokat.Ha vannak engedelmes lelkü sáfárok akik beállnak az Ő szolgálatába Ő gazdagon megjutalmazza öket.Ehhez nem fér kétség.Bárcsak még lennének ilyen önkéntes munkások!!!Bárcsak buzgóbb lennék az érettük való könyörgésben.

A nagytata elutazott.de az unokák maradtak

Velük nagyon szép időket töltök.Ritkán van részem ebben.Eléggé távol laknak az unokák.Most ,hogy itt van velem Kamilla és Jémina olyan szinesek lettek a napjaim.....Csináltam nekik programot,de ők is csinálnak nekem......!Mennyire örültem,amikor elmondták,hogy nemcsak a városba vágynak kimenni,hanem az imaházba is.És tényleg,örültek szerda este.hogy eljöhetnek velem az új kápolnába.Jól vizsgáztak.Csendben ültek a helyükön és Kamilla még énekekkel is szolgált.Jó a hallása,hála az Úrnak és a hangja is .
De jó és áldott volt a szerdai bibliaóra is.Milyen jó,hogy hazajött Zsolt testvérünk.A Márk 14 részéből szolgált/ az utólsó vacsora volt a téma/.Olyan családias együttlétünk volt,jó beszélgetések,bizonyságtételek.imák.Egy boldog család vagyunk szerda esténként is,mert az a szeretet ami összeköt tagokat,hozzátartozókat,gyerekeket ez mind az Úrtól van.Jó volt hallani azokról a dolgokról amit az Úr cselekedett az utóbbi időben,.Jó volt hallani a Tamás bizonyságtételét,meghallgatni Zsuzsát is aki még köztünk van egy kevés időt(májusban lesz a mennyegzője Izráelben),Lajost,Máriát.Józsi bácsit stb...Összesen 17-en voltunk gyerekekkel együtt.Örömteljes,áldott alkalom volt amint egymásért és egy-egy imatémáért név szerint imádkoztunk.Kértünk nagy dolgokat is...Hisszük .hogy az Úr meghallgatott!!!!

Unokák is érkeztek hétfőn

Novák Zsolt testvérünk is hazaérkezett több mint egy hetes útjáról Magyarországról.Emlitettem korábban,hogy őt is baleset érte elutazása előtt,de Érszőllősön az Úr meggyógyitotta.(Lásd a korábbi bejegyzést)Útban hazafelé Tamás tv.mellé még fölvette utasként Jéminát (5 éves lesz) Érszőllősről, és Kamillát(négy éves)Zilahról.Ugyhogy tele lett a kocsi,mert a Zsolt fia :Dániel is velük volt.Hála az Úrnak gond és baj nélkül megérkeztek a család és a nagyszülők örömére.
Álljon itt egy kép a nagytatáról amint ölébe veszi a kicsinyeket:

Vasárnapra hazajött

Igen.Vasárnap már itthon volt a férjem.Hazajött az egyik evangélizáló körútról,hogy kedden továbbinduljon a másik missziós körútra,az Úr segitségével.Két hetes távolléte alatt volt Vásárhelyen,majd részt vett a lelkip.konferencián Zilahon,onnan Érszőllősre ment szolgálni evangélizációs alkalmon hétfőn,kedden,szerdán majd péntek,szombat Panit,vasárnap Szilágyballán,Mocsolyán,Panitban,hétfőn Perecsenyben,kedden -szerdán Kapuson,csütörtökön Szentkirályon ,pénteken utazás haza(kedves fiatalok Szatmárról a második mérföldet tették meg érte-kocsival hazahozták)szombat,vasárnap itthon aztán kedden újra missziós út folytatás a Szilágyságban két este Szilágybagoson,majd Szamosardód és ........
Jövő héten jön haza újra,remélem ugyanolyan jókedvvel és frissen mint korábban.Mert az Úr a mi erősségünk!-a zsoltáros is erről tesz bizonyságot a 46 Zsoltár 2-ik versében:Isten a mi oltalmunk és erősségünk,igen bizonyos segitség a nyomorúságban." Mekkora próbatétel ért minket az elmúlt év februárjában.Akkor is evangélizációs körúton volt a férjem.Ott érte egy olyan rosszúllét,hogy amikor egyik nap fel akart kelni az ágyból,összeesett a fájdalom miatt.Aztán hetek,hónapok teltek el,mig valamennyire lábadozott.Közben súlyokkal húzatta a lábát,masszirozások,tornagyakorlatok,inekciók,kenőcsök,különféále terápiák,majd Kolozsvárra az orvoshoz (már csak a mütétre gondolhattunk,amit persze az orvos rizikósnak tartott a véralvadásgátló miatt)Végül egyfajta megoldásként a kovásznai fürdőt javasolta.És ott a fürdőn történt a CSODA.Egyik éjjel megébredt és énekelt.Ének alatt elhitte hogy az Úr őt meggyógyitja.Meg is történt!Elmultak a fájdalmai.Az áldott ORVOS járóképessé tette újra immár bot nélkül.Azóta már nem támaszkodik a botra.Ha néha elő is veszi a botot,csak a biztonságossabb járás érdekében teszi.mivel nem látja meg az utcán a gödröket.De most is bot nélkül utazott el.A fehér botját itthonhagyta.....Az Úr a mi Istenünk ,hatalmas,csodatevő Isten.Áldott legyen mindörökké az Ő Neve!S most álljon itt egy kép a tavalyi mankózásról:

Gyertyafényes vacsora

Azok a gyerekek,akik rendszeresen járnak az összejövetelekre,és tudják az aranymondást,jó a magaviseletük...stb jutalomban részesedtek az elmúlt héten.S a jutalom az volt,hogy nálam tölthették a délután egy részét melyet egy gyertyafényes vacsorával fejeztünk be.Együtt néztünk 2 tanulságos DVD-t ,együtt énekeltünk,imádkoztunk és ettünk.Sajnáltam,hogy a kis Dániel nem lehetett velünk,ő édesapjának segitett a magyarországi útjában.Örültem hogy az utcánkban lakó két kislány Móni és Jutka velünk lehettek.Ez volt az első alkalom a gyászeset után ,hogy igy feloldódva ,jó hangulatban láthattuk őket közöttünk.
Igen: ők apátlan árvák lettek az elmúlt hónapban.Édesapjuk,akin már Vásárhelyen sem tudtak segiteni,hazajövetele után hirtelen elhunyt.És itt maradt a nyolc árva gyerek.Négy nagyobb gyerek Keresztúron van nevelőszülőknél,de a négy kisebb(két kislány és két kisfiú) itt maradtak árván .Az édesanyjuk gondoskodik róluk ahogy lehet abból a kevésből amit a férje után kap.Móni és Judit az a két gyerek akiről már korábban emlitést tettem egyik bejegyzésemben,hogy minden szombaton,vasárnap pedig kétszer megteszik az imaházig azt az 5 kilométert oda-vissza ,ha esik.ha fúj...ha minusz 20fok van,akkor is.Őket nem kell kirángatni vasárnap reggel az ágyból..önként jönnek(az anyuka nem jár a két kicsi miatt)KI adja szivükbe a vágyat?Csak az Isten egyedül!Azért imádkozom,hogy a sok aranymondás,vagy ének amit megtanultak a kis szivükben maradandó nyomot hagyjon.Ugye ti is fogtok néha értük imádkozni?
Ennek kapcsán egy kislány története jut eszembe,aki az ezernyolcszázas években élt Amerikában.Nagyon vágyott a Biblia után.Aban az időben nehezen lehetett hozzájutni.Ez a kislány minden nap 8 kilométert gyalogolt a szomszéd faluba,hogy az ottani lelkész bibliájából legalább egy oldalnyit kimásoljon.
2008 a BIBLIA éve.Tudom-e eléggé értékelni,hogy van saját Bibliám,mindennap olvashatom.Van-e olyan éhség,szomjúság bennem,mint az előbb emlitett kislányban?El kell ezen gondolkodnom......

Elisabeth Kübbler-Ross 1997-ben adta ki híres önéletrajzi mûvét, amelyben megrendítõ módon beszél egy olyan élményérõl, amit kisgyermekként élt át. Egy megfázás következtében súlyos tüdõ- és mellhártyagyulladása lett, és életveszélyes állapotban, magas lázzal került a zürichi gyermekkórházba. Itt nagyon rosszul esett neki, hogy a vizsgálatot végzõ orvosok, ápolónõk úgy bántak vele, mint egy tárggyal, s egyetlen kedves szót sem szóltak hozzá, egyetlen mosolyt sem engedtek meg maguknak. Egy furcsa térben tért magához, ami – ha kívülrõl láthatta volna – formáját tekintve egy akváriumhoz vagy vitrinhez hasonlított, és teljesen zárt volt. Az ablaktalan helyiségben teljes csend honolt, csak a mennyezeten égett valami gyér lámpa. Hat hétig feküdt ebben a szobában, s továbbra is nagyon rosszul viselte, hogy õt, a kb. 6 éves kislányt egyetlen szóra sem méltatják a fehér köpenyesek. A helyiségben két ágy volt. A másikon is egy súlyos beteg kislány feküdt, aki két évvel volt idõsebb nála. A betegség olyan külsõt kölcsönzött neki, mintha egy szárnyak nélküli porcelánangyal lenne. Soha senki nem látogatta.

Nem sokat tudtak beszélgetni egymással, mert nem volt erejük hozzá. De úgy feküdtek, hogy hosszasan egymás szemébe nézhettek, s ez a tartós szemkontaktus biztosította õket arról, hogy nincsenek egyedül. Szavak nélkül is értették egymást. Az önéletrajzíró papírra vetette, hogy közben az õ egészségi állapota drámai fordulatot vett: nem tudott semmirõl, s mintha mély, ájulásszerû álomban lett volna része. Amikor hirtelen felébredt, meglepõdve látta, hogy törékeny lakótársa ül az ágya szélén, s várakozva néz rá. „Ezután egy csodálatos beszélgetésre került sor köztünk, mélyen érintõ és mély értelmû beszélgetésre. Az én porcelánangyalom közölte velem, hogy ezen az éjszakán itt hagy engem. Ekkor nagyon aggodalmaskodóvá lettem, de így nyugtatott engem: minden rendben – mondta – rám már várnak az angyalok.” Csodálatos, hogy ekképp tudta ezt mondani, hogy így harcolhatta meg utolsó harcát egy közel 8 éves gyermek, akit soha senki nem látogatott. Volt valami a lelkében, amit az elõbb megfelelõ kifejezés híján gyermeki bölcsességnek neveztem. Vajon milyen lenne így elmenni: „Rám már várnak az angyalok. Rám már vár az Úr Jézus”?

Kübler-Ross leírja még a rövid és tömör beszélgetés utolsó töredékét is: „Fontos, hogy tovább küzdj, meggyó-gyulsz – mondta. Ezt örömmel hallottam, de aztán hirtelen megváltozott a hangulatom: És veled mi lesz? – kérdeztem. Erre azt válaszolta, hogy az õ igazi családja már »a másik oldalon« van, és arról biztosított engem, hogy semmi okom sincs az aggodalomra. Egymásra mosolyogtunk, és utána mind a ketten csendesen elaludtunk. Kis barátnõm elutazásának a gondolata már nem nyugtalanított, már nem féltem, de õ sem. Olyan természetesnek látszott az, mint a naplemente és az azt követõ holdfelkelte. Reggel láttam, hogy gyermeki barátnõm ágya üres. Az orvosok, nõvérek egy szót sem beszéltek velem az õ elutazásáról, de én befelé mosolyogtam, mert emlékeztem mindarra, amit kis barátnõm a végsõ elutazása elõtt rám bízott.”

Hűlés - gyűlés

Evódia lányunk 3 éves lehetett,amikor a férjem elvitte a kislányt Bibarcfalvára a nagymamához.Útban arrafelé Kolozsváron meg kellett állni,mivel lelkipásztori gyülés volt a Román Hitközségnél.Az apuka a kislányt az udvaron hagyta,hogy ott várja meg,mig végetér a gyűlés.De ahogy az lenni szokott,a gyűlés jó sokáig tartott.Evódia nagyon elunta magát.Reggeltől délutánig várni...és várni...DE csak végetért a gyűlés és tovább folytatták útjukat a Székelyföldre.Aztán elérkezett az a nap is .hogy a kislány hazatérhetett.A férjemet elérte egy hüléses megbetegedés.Amikor együtt volt a család az áhitat alkalmával,bibliaolvasás után imádkoztunk.Evódiának nagyon rövid imája volt:Drága Úr Jézus, kérlek gyógyitsd ki édesapámat a gyűlésből!Talán hülést akart mondani,de nem jutott eszébe?Nem tudom!Inkább nagyobb a valószinüsége annak.hogy szándékosan mondta mintegy kivánságként,hogy soha ne forduljon elő még olyan,hogy ennyit kelljen egy gyereknek egyedül az udvaron arra várni,hogy vége legyen a gyűlésnek.Tehát figyelem:Hosszantartó gyűlésből és hűlésből is ki kell gyógyulnunk!Az Úr segitsen minket erre!
Ez jutott eszembe most,hogy engem is elért a hűlés....

Szeretetvendégségre-- egy jó recept

Almás krumplitekercs

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 25 dkg fõtt krumpli áttörve, 5 dkg Rama margarin, 1 tojás (a fehérjébõl tegyünk egy kicsit félre a tekercs bekenéséhez!), 2 dkg élesztõ, 5 dkg cukor, egy csipet só, fél dl tej. A töltelékhez: 1 kg alma, egy marék mazsola, cukor, egy marék darált dió vagy zsemlemorzsa.

Elkészítés: a megfõtt, áttört, kihûlt krumplihoz hozzáadjuk a lisztet, a cukros tejben megfuttatott élesztõt, az olvasztott margarint, a tojást, a sót, majd az egészet jól összegyúrjuk. Betakarva fél órán át kelesztjük. Meglisztezett nyújtódeszkán 1 centiméter vastagra nyújtjuk, majd így, kinyújtott állapotában félbevágjuk, hogy két tekercset tudjunk készíteni. A lapokat megszórjuk a darált dióval vagy a zsemlemorzsával, elosztjuk rajtuk a reszelt almát, a cukrot, végül megszórjuk õket a cukorral és a mazsolával. Egyenletesen feltekerjük a tésztát, majd kikent vagy sütõpapírral bélelt tepsibe tesszük. (Ne tegyük szorosan egymás mellé a két tekercset, mert a tészta sülés közben még dagadni fog!) Kenjük meg a tetejüket tojásfehérjével. Elõmelegített sütõben 170 fokon 25 perc alatt süssük készre

Köszönjük az imáitokat !

Emlékeztek a múlt hétre,a balesetre ami Zsolttal történt?Ide belinkelem újra azt a néhány sort:
Zsolt balesetet szenvedett.Akkorát esett,hogy letört a vállperecből egy darab.A balkarját felkötötték egyelőre.Igy kellett indulnia evangélizációs kőrútjára:Kisgalambfalva, Érszőllős,majd Magyarország /bibliaiskola/Hétfőn pedig egy másik baj történt a kocsijával.Egyik gödörben a Selyem utcában egy akkora kö ütötte meg az olajtartályt,hogy az kilyukadt...elfolyt az olaj.
Hát azt meghegesztették másnapra,jó hamar...ügyes mesteremberek.Ha ilyen hamar történne a gyógyulás is,jó lenne.De semmi sem lehetetlen Istennél.!
Máriának is,Zsoltnak is szüksége van az imáinkra.Ugye csatlakoztok hozzánk az érettük való könyörgésben?S ezek után jönnek a csodák.Útban vannak felénk!ÁMEN!

És most örömmel újságolom én is(nemcsak Efraim)hogy a csoda megtörtént!Mégpedig Érszőllősön,hit által az Úr dicsőségére.Telefonon beszéltem vele a köv.napokban.tegnap pedig a feleségének Erikának telefonált Zsolt (immár Magyarországról) és azt mondta ,hogy nincs szüksége fájdalomcsillapitóra,megszüntek a fájdalmai ott Érszőllősön miközben imádkozott. Gondolom tiközületek is egy néhányan imádkoztatok érte.Én is ezt tettem.Isten cselekedett, a csoda megtörtént!Mindez az Isten dicsőségére.
Bátoritást jelent ez nekünk.

Jak 5,16

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért,hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

A FŐPÁSZTOR velünk volt !

Emlitettem a korábbi bejegyzésben,hogy majd beszámolok a vasárnapról is.Igy most ezt megteszem:
A férjem már közel két hete evangélizációs körúton van a Szilágyságban és Kolozsvár környékén.Igy, most vasárnap sem volt itthon.Novák Zsolt testvérünk is misszióúton.
De mégsem voltunk árvák(mármint a gyülekezetünk)Itt volt a FŐPÁSZTOR velünk.
Ő adott engedelmességet Király Barna testvérnek,hogy a meghivásunkra igent mondjon és ezen a vasárnapon meglátogasson.Olyan felemelő ,tartalmas,élő szolgálata volt és olyanok voltak az imák,énekek,bizonyságtételek,hogy nem is vettük észre az idő mulását.12 után 10 perccel vége volt a d.e.összejövetelnek,de valahogy senki nem akart felállni ,hogy készülődjön haza.Olyan jól éreztük
magunkat az Ur jelenlétében!És délután is igy volt.Délelőtt kb.21-22-en lehettünk.Egy jó kis család.Mi a Veress family is ennyien vagyunk ha mind összegyülünk......
Annak is nagyon örültünk,hogy Zsuzsát újra láthattuk.Hazajött egy hónapra még Izráelből hogy a házasságkötéshez való iratokat rendezze.Ahogy mondja,ha minden sikerül áprilisban lenne a mennyegző kinn Izráelben.A meghivást megkaptuk.
Jó volt hallani a bizonyságtételét.Többek között azt is elmondta,hogy Izráelben három kategóriába lehet sorolni az embereket,mégpedig:
1. A vallásosak,akik ragaszkodnak a tradiciókhoz
2.Az ateisták,akik nem hisznek
3.A keresztyének
Vasárnap délután a gyerekek is szolgáltak énekkel,aranymondással.Erika és Zsuzsa foglalkoztak velük szombaton.Én betegállományba voltam aznap.Elért a járvány,a virus.Sokat köhögök,de már gyógyulok.Az Erika forró ,citromos gyümölcsteája csodákat müvelt....Vagy inkább az a szeretet,mely benne van?Egyébként megjegyzem :Náluk ebédeltünk vasárnap.K.Barna testvér,. Edó a táborból.én, Ricsi és Renáta valamint Erika a háziasszony.

Szappanos Tibi

Az alább bejelölt linkre ha rákattintotok egy néhány mp.múlva elindul az adás.
http://www.dunatv.hu/felsomenu/nettv?video=1_407804
Jó volt igy a neten keresztül rátalálni a Duna tv.múlt vasárnapi adására,istentiszteletre.És kit ismertem fel az énekesmüvész személyében?Szappanos Tibit,(aki a nagyváradi 1.számú gyülekezet fiatal tagja volt akkor, mikor mi Váradon laktunk.Láttam őt gyakran a fiatalok között.Egyszerü kedves fiatalember volt.
Ám azóta,hogy elköltöztünk, többé nem hallottam róla.Az anyukája 2 évvel idősebb mint én,ott van az imalistámon...
Jó volt most látni12 év után és hallani is Tibit amint szólózik...Az Úr áldja meg őt,hogy azt a szép hangot,amivel Isten megáldotta tudja az Úr dicséretére felhasználni....Egy kisfiú is énekel szólót,őt nem ismerem,de szivesen hallgatnám majd nagykorában is,ha még élek.!Öröm volt hallani és látni az orgonamüvészt Tóka Szabolcsot is,aki a férjemnek első unokatestvére, és akit én már nagylányként Lupényban ismertem meg.mikor a szüleivel együtt eljött M.O.ról látogatóba a gyülekezetünkbe . Jól emlékszem, akkor még csak hatéves volt,de már akkor úgy játszott a harmóniumon,hogy mindannyian megcsodáltuk.Mintha most lett volna!Hogy repül az idő..Most ,mikor irom e sorokat , nem azon morfondírozom,hogy milyen vészesen fut az idő,hanem inkább annak örülök,hogy ezzel a nappal is közelebb kerültem az örökkévalósághoz!

Szép hetet kivánok mindenkinek!
Ui. Nagyon áldott vasárnapunk volt.Erről bővebben beszámolok a köv.bejegyzésben.

Legkisebb unokánk ,Sára egy éves

Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt,/Hóseás 11:1/
Szerdán Marosvásárhelyen voltam.Nem a kirándulás kedvéért....mert ebben a nagy hidegben, ami itt van mifelénk, nem kivánatos kimozdulni a házból,csak ha muszály.Néha amikor el kell mennem a postára ,innen a városvégtől a központig ,azt a nyolc- kilenc perces útat mikor megteszem ,van úgy hogy senkivel nem találkozom,néha egy-két járókelővel,de az is ritka./ha délelőtt,ha délután/.Itt az emberek nem sétálnak,nem gyalogolnak.Kocsival jár az aki teheti,a gyerekek pedig és a munkábajárók kora reggel iskolába,munkahelyre.Itt a mi utcánkban kevés kivétellel mind nyugdijasok laknak.Ők aztán behúzódnak a házba,nem szomszédolnak.Hát ez van!
Az éjszaka kellős közepén kellett indulni a vonathoz.Hát, ez a mi Novák testvérünk igazán szolgálni jött közénk.Éjjel három óra körül már itt volt a kocsijával és ő vitt le az állomáshoz engem és Orbán Máriát.A célirány Marosvásárhely:Urológia.Már muszály volt oda elmenni Máriának,mert itt a környéken Csik,Udv.-hely.Gyergyó nem ismerték fel a betegséget.Sokat kisérleteztek vele.Egyik korházból ki,a másikba be...csak ebből állott az egész.Mária cukorbeteg és egyéb problémái is vannak.Tiszta, pedáns asszony.Ő neveli férjével együtt Mikit ,akit örökbevettek.Miki után Ő is megtért .2006 decemberében keresztelkedett fiával együtt.Rá,mint édesanyára nagy szükség van.Segiteni kell neki.Ezért is próbálták meg tavaly Kiss Mártáék is elvinni egy jobb orvoshoz.Aztán most azt ajánlottam én is ,hogy próbáljuk meg Vásárhelyen.Segitségül volt az eligazodásban M.Magdi,a taxizással meg a vőnk.Aznap Napsugárnak vizsgája is volt.Őt is kellet vinni az egyetemre.Román nyelvtanból vizsgázott/morfológia/Sikerült ,hála az Úrnak.Máriának is sikerült megtudni a diagnózist.Müteni kellene,de mivel cukornbeteg .ez rizikós.Maradt a gyógyászati eszköz.,amit Márta menyem szivesen felvállalt,hogy beszerzi M.O.-ról.Hála az Úrnak !
Igy sikerült ezúttal meglátni a kis Sárát ,aki olyan nyugis gyermek,hogy az anyukája mellette tanulni tud.Persz,Sándor is sokat vállal.A kórházhoz is elkellett hozza magával.Délután mikor ebédeltünk, mikor meglátta az ételt összefogta a kezét,és mármondta hogy ÁMEN!De jó hallani egy nagymamának,amikor az unoka elsö szavai között ez van :Ámen !Tehát nem azt hallottam,hogy nem,nem,nem.Az Ámen azt jelenti,hogy ÚGY LEGYEN !Azt kivánom,hogy Sárának minden jóra ez az Ámen legyen az igenlés egész életében.Ezt kivánom születésnapjára!
Este fél nyolc körül értünk haza.Az állomáson ott várt a kocsival Erika-a Zsolt felesége,Mint megtudtuk,aznap Zsolt balesetet szenvedett.Akkorát esett,hogy letört a vállperecből egy darab.A balkarját felkötötték egyelőre.Igy kellett indulnia evangélizációs kőrútjára:Kisgalambfalva, Érszőllős,majd Magyarország /bibliaiskola/Hétfőn pedig egy másik baj történt a kocsijával.Egyik gödörben a Selyem utcában egy akkora kö ütötte meg az olajtartályt,hogy az kilyukadt...elfolyt az olaj.
Hát azt meghegesztették másnapra,jó hamar...ügyes mesteremberek.Ha ilyen hamar történne a gyógyulás is,jó lenne.De semmi sem lehetetlen Istennél.!
Máriának is,Zsoltnak is szüksége van az imáinkra.Ugye csatlakoztok hozzánk az érettük való könyörgésben?S ezek után jönnek a csodák.Útban vannak felénk!ÁMEN!