Ez a kép a mi utcánkban készült.Jémina és Kamilla hazafelé tartanak az Őz utca 9 -be.A városban voltunk együtt.Aztán eljött a számomra nem várt nap,amikor unokáim elbúcsúztak,hazamentek.Evódia jött értük ma egy hete éppen...Az éjjeli vonat volt alkalmas a hazautazásra.Nehéz szivvel váltam meg tőlük,de megértettem újra amit annakidején Mirjám a legelső lányunokánk mondott amikor a Hargitán laktunk(4 éves volt akkor )Elfogta nagyon a honvágy,különösen akkor mikor a nagytatája erélyesebben próbálta rendreutasitani.
Elkezdte a sirást és igy dünnyögött:
-"Megyek én haza,mert várnak engem a játékaim,vár a macim,vár a hintám,de legjobban vár az anyukám.És úgy van az,hogy :Minden gyermeknek az anyja mellett van a helye.Megyek én haza,mert az én anyukám nem szól hangosan rám ...és, és igaz az a mondás ,hogy: Mindenütt jó,de legjobb otthon"Aztán megyek én a debreceni mamámhoz,papámhoz,ott van nekem öröklakásom."
Aztán ezeket a mondásokat( amiket tényleg szoktak használni,honnan szedte fel,mai napig sem tudtam meg,de akkor és még most is jót nevetünk azon ,hogy Mirjám mennyire tudott érvelni .....ha elfogta a honvágy.Jémina is,Kamilla is ezt tette két hét után,csak éppen nem ezekkel a szavakkal.....Ők óvatosabban adták tudtunkra,hogy Gyergyó nem az ő városuk,nem az ő otthonuk.Egyiknek Érszőllősön,másiknak Zilahon van az igazi otthona.
Nekünk hol az igazi otthonunk?Mi is vágyunk haza?
