



Csütörtökön újból látogatóink voltak.Egész messziről /közel 400 km/jöttek,Zilahról.Olyan jó volt látni őket,akikkel annakidején ott Zilahon úgy
összeforrt a szivünk.Testvérül születtek ők nekünk a nyomorúság idején.
Mivel a férjem a hálaadónap nem tudott lemenni a Táborba /a baleset miatt/ ez alkalommal adva volt a lehetőség,hogy együtt úrvacsorázzunk.Sámuel tv. diakónusként alkalmas volt e szolgálat elvégzésére.Megtapasztaltuk újra itt a betegágy mellett, mit jelent Krisztus Testének tagja lenni.Együtt érezni a szenvedőkkel,együtt örülni az örülőkkel.Kimondhatatlan áldás és megtapasztalás !