2009. december 6., vasárnap

Naplemente a Hargitán /novemberben/


Ezt ki kell várni.Márminthogy egy kép felkerüljön a blogomra.Harmadszori próbálkozásra sikerült.Háromszor tiz perc várakozás.Ilyen gyenge a net jelenleg itt nálunk.
De megérte várni,mert újra tanultam a leckét a várakozásról.S miközben vártam ,....arra gondoltam,hogy hányszor feladnánk,mikor valami későre érkezik.Várunk Valakire,várunk valamire és késik....
Hol van az Ő eljövetelének igérete ?/1 Péter 3:4/-kérdezik a csúfolódók.
De az Úr nem késik,mint ahogy némelyek gondolják.Ő hosszan tür miértünk....
Mi várjuk Őt ,Égi Vőlegényünket ,mert el fog jönni hatalommal és dicsőséggel.
"12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét,
a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak,
és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint,
a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek,
hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak
találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek
tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is
írt néktek a néki adott bölcsesség szerint."2Péter 12-15
Férjem gyógyulását is ki kellett várni,de megérte.
Most úgy jár,mintha mi sem történt volna.
Újra úton van.Ma délelőtt Homoródalmáson szolgált
a kis gyülekezetben,délben meg útrakelt
busszal Marosvásárhelyre.Délután 5 körül odaér ,
s igy résztvesz a délutáni istentiszteleten.
Holnap az útja Zilahra vezet /részt vesz
a szolgálattevők alkalmán este,a lajos meghivására/
aztán érte jön Efraim és elviszi Érszőllősre hitmélyitő
alkalmakra,majd következik Várad
/a mozgássérültek karácsonyi előzetese,
Szász Imre tv meghivására.
Azután szombaton a váradi keresztyén óvodák karácsonyi
ünneplése a szülőkkel,Fodor Anikó meghivására.onnan
újra Érszőllős /együtt a gyülekezettel vasárnap/
Úgy a hét vége felé én is útrakelek,hogy elébemenjek
Nagyváradig ,onnan tovább Szőllősre és újra haza.
Mindez csak úgy,ha az Úr akarja és életben tart.
Imádkozzatok ezekért az alkalmakért,ha eszetekbe jutunk.
Köszönjük !