A férjem szülőháza már nincs meg,új épült helyette(tegnapi bejegyzésemben látni lehetett)
De még maradt valami a múltból.Ez a nyári konyha.
S mivel ez nem tud beszélni,akkor én leirok most egy érdekes esetet a sok közül.
Fiaink Efraim(13),Ernőke (11)évesek voltak és a Veress mamánál voltak a vakáció idején .Történetesen ott volt még a mamának három négy unokája is(velük majdnem egykorúak)Szerettek együtt beszélgetni ,játszani .Együtt ettek,legtöbbször a nyári konyhában,mert a mama nyáron itt főzött.
Egyszer valami miatt összezördültek.Vitatkoztak,de nem tudtak megállapodni azon ,kinek van igaza.Nagymama megelégelte....
Hamar kilépett és a ház mögötti kemencepadkáról leemelt egy ott hevenyésző halászbotot.Ezzel a bottal a hangoskodó,vitatkozó gyerekek közé csapott azon nyomban,ahogy belépett az ajtón.
Csakhogy a halászbotnak volt zsinórja is,és a végén horog is.Ahogy vissza akarta emelni a botot,
a horog beleakadt Ernőkének a szájprémjébe.
Lett aztán erre nevetés az unokák körében.
Különösen akkor,mikor valamelyikük elszólta magát így.
"-Veress mama egy 11 éves halat fogott'
Csak Ernőke nem nevetett és a mamája.
Mindkettőjüknek fájt.Egyiknek a szája,másiknak a szíve.
Bánta is a mama,hogy igy félresikerült a fenyítés .
Aztán próbálta helyrehozni a dolgokat.Bocsánatot kért az unokájától.De Ernőkének nemcsak a szája vérzett ,a szive is szenvedett.Nagyon megsértődött.
Szegény Jucika mama újból próbálkozott és kérte:-Ernőke ,bocsáss meg,nem akartam !Tudod,meg van írva a bibliában,hogy a Nap le ne menjen a ti haragotokon.....
Erre Ernőke kihívta a mamát,hogy megmutassa:
"Mama ,tessék nézni , a Nap még nem ment le !
Valahogy mi felnőttek is esünk ilyen kísértésbe,hogy tesszük a sértődöttet,szinte jólesik húzni az időt.Nehéz felengedni,pedig :
“A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.” (Mark Twain)
