Erzsike néni-az újságiró

Tegnap ,azaz május 3-án sürgösen Csikszeredába kellett utaznom.Az én kedves testvérnöm,barátnöm ,aki nem olyan rég az Uré,nagyon beteg.Olyan halkan szólt bele a telefonba amikor felhivtam,hogy nagyon megijedtem.Senki sem volt mellette.Ágyban feküdt napok óta.Sürgösen vonatra ültem és a délután egy részét vele töltöttem.Azt mondta,ha nem az Uré lenne,már rég nem élne.Csak a hit ad neki eröt a tulélésre.Betegség...magányosság...,csalódás az emberekben....ez nagyon elkeseritette.OLyan jó volt az Ur jelenlétében lerakni a terheket és bátoritást nyerni a Zsoltáros szavaiból(119 Zsoltár).Sirva ,de mégis megvigasztalódva váltunk el egymástól.Az esti vonattal értem haza.Férjemet is addig mig távol voltam ,megkimélte az Ur azoktól a hirtelen reá törő fájdalmaktól,amik elég gyakran előfogják.Tegnap délelött itt Gyergyóban összehozott az Ur egy fájó lelkü fiatalasszonnyal.Két éves kisfia van és a napokban értesült arról,hogy a férje elvált töle.Talált egy másik,nála jóval idösebb nőt.Vajon hány ilyen eset van itt Gyergyóban?Hogyan lehetne segiteni,hogy ne történjenek ilyen dolgok?Mi a megoldás?Ezek nagy kérdések....Megszomorodtam,hallva ezt a fenti történetet.Ez az asszony kitárta nekem a szivét.Imádkoznom kell érte.Meghivtam a Keresztyén Táborba.És elfogadta a meghivást!.Bárcsak ott a hegyen találkozna az vigasztalás Istenével,mint a nagymamám annakidején....