Társaink a szenvedésben

Tudván,hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben,azonképpen a vigasztalásban is.2Kor.1,7Kedves vendéglátóinknál - a Kovács családban-(Nagyváradon) voltunk ,mikor tudomásunkra jutott,hogy Bódi Erzsike epemütétje után komplikációk léptek fel.Lézerrel mütötte az orvos.Sajnos ,valami történt(orvosi mühiba talán?),belső vérzés állott elö.Súlyos,veszélyes állapot.Együtt imádkoztunk akkor este Erzsikéért,mi négyen (két házaspár),és az Ur tudja még hányan és milyen együttérzéssel.....hisz Erzsike fiatalon özvegy ,két szép gyermeke van...férjét az Ur hazavitte...Kértük az Urat ,adja vissza az árváknak az édesanyjukat!.És az Ur felelt.Áldott legyen az Ő neve !Másnap sikerült elmennem a korházba meglátogatni.Ime igy találtam,ahogy a képen látjátok.A belsö vérzés elállt,és már azt ujságolta,hogy kb.két nap mulva megy haza.Kapott vért is,mert nagy volt a vérveszteség.Azóta már gondolom otthon van és olyan békés,nyugodt az arca,mint akkor délután a katonakórházban.Köszönjük Urunk ezt a csodát !Terved van Erzsikével.....és velünk is.!..