Zuhanó gépen nincs ateista

Olyan rég nem hallottam egyik blogtársunkról Mihályról.Ő Amerikában lakik,de,talán már a hetvenes-nyolcvanas években vándorolt ki Magyarországról .Néhány éve ismertük meg őt a blogbejegyzései által,s mikor majd személyesen felkeresett nagyon sok blogismerősét,köztünk minket is,akkor derült ki,hogy valamikor rég Zilahon is járt abban az időben ,mikor ott laktunk.Milyen kicsi a világ.
 Egy ideig mig a yahoon volt a blogunk,ott ő is irt gyakrabban.Aztán ahogy átköltözött a blogspotra már ritkábban ir.Legutolsó bejegyzése arról szól,hogy Evódia lányunkkal és Lajossal találkoztak juniusban ott Amerikában.Aztán ahogy végignéztem ott a korábbi bejegyzéseit,ott találtam rá erre a cikkre ,ami a egy magyarorszagi ismert lapban jelent meg.Annyira jó volt olvasni,igy gondoltam megosztom veletek is
.http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/zuhano_gepen_nincs_ateista.html

Ismét havazott a HARGITÁN /az éjjel és ma reggel is/

De jó,hogy a csizmácskák,cipők megérkeztek Gyergyóba a havazás előtt.Aki olvasta a blogom egyik linkjéről Mezei Attila bejegyzését tudja miről van szó.Csillagosnak /Napsugaras Parókiáról/köszönjük a segitségét,a gödöllői Szabó családnak ,valamint Évi húgomnak,György sógornak a közbenjárást.Simon András lelkip.nak pedig azt,hogy elszállitotta Gödöllőről a Hargitára,Hargitáról pedig Novák Zsolt Gyergyóba.Itt jegyzem meg,hogy Isten hatalmasan munkálkodik Gyergyóban.Sok roma ember élete megváltozott.Annyian mentek az utóbbi  istentiszteletre a roma iskola tantermebe hetente,hogy mar nem fertek a ./voltak több mint szazan/A varos polgarmestere mellejuk állt és igert egy nagy epuletet,melyet feljavithatnak.Van is már induló tőkéjük ,amit ők hoztak össze.Sőt annyira telve vannak szeretettel a misszionárusuk Novák Zsolt és munkatársa Mezei Attila felé,hogy amit ők kaptak segélyként a tanácstól,abból ők ajándékcsomagot készitettek nekik.Nem akartak elfogadni tőlük,de kénytelenek voltak,hiszen olyan nagy szeretettel készitettékTöbben közülük   polgárilag is megesküdtek,s Isten szine előtt is fogadalmat tettek az evangélizációs sátorban.Nem élnek többé laza párkapcsolatban.Megváltozott a viselkedésük.Nem veszekednek,nem verekednek ,nincsenek viszályok,sőt a sorbanállásnál a hivatalos helyeken is akik megtértek, jelesen vizsgáznak. .Szeretik hallgatni az Isten igéjét.DE dolgoznak is közülük már többen is..Seprüket készitenek ,s vesszőkosarakat is szeretnének fonni,ha valaki megtanitja őket.Megváltozott életükre felfigyelt a város.Irnak róluk az újságban,a helyi tv.szerint is szenzáció ami velük történt.Hatalmas az Isten!Csak ő képes ilyen csodákat véghezvinni.Legyen áldott az Ő neve !.
(A hazaspárok csoprtképét a Mezei Attila testvérünk blogjáról kölcsönöztem)

Ezt még nem irtam VOLTUNK FELÜLVIZSGÁLATON

Hála az Úrnak,minden jó irányban halad !  Én is már egészen jól vagyok.Már nem fáj a
lábam,hátam...Ernőnek is a lába kezd jobban lenni.Tulajdonképpen a láb
felső részén izomszakadás történt,azért vérzett be annyira.Még most is
meg-megbicsaklik a lába,de a bevérzések felszivódtak.Sokat kell
pihentesse még a lábát,mert hamar megdagad,ha sokat áll rajta.A szeme
szépen tisztul ....látja a fényt ,sőt még alakokat is már.Kell
legalább még egy néhány hónap,mig egészen felszivódik a bevérzés,az orvosnő véleménye szerint.Őrül ő is az eddigi eredménynek.Az Úr keze biztosan dolgozik.Idejében elvégzi a munkát.Addig pedig türelmesen várunk.Nem tétlenül   ,de hogy hol és hogyan arról később irok.

Várakozás közben van idő csendben lenni

Olyan szép a szemészeten a folyosó....Túloldalt ragyog a fény!(képletesen is )

Ez a falikép a kórház a  szemészeti osztály folyosólyának  falát disziti 

Vendégeink tegnap hazamentek a Hargitáról

"Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba."
Vass Albert Zsid 13,14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Útrakészen a kis csapat

Az imádság percei  indulás előtt

Efraim fiunk jött a mikrobusszal ,hogy hazavigye azokat akiket egy hete ide elhozott.Éjjel egy óra körül indult Érszőllősről.De jó,hogy nem jött egyedül.Egyik legjobb barátja még a gyermekkorból Szabó Barnabás kisérte el.Barna Gödöllőről jött,hogy szüleit hazavigye.Kovácsékat Kolozsvárra,A Budai házaspárt Zilahra viszik,onnan Lajos vőnk Szatmárra viszi a szüleit,tehát mindenkit a saját városába,otthonába.Itt jut eszembe a tegnapelőtt megözvegyült János bácsi mondása, ahogy Ernőnek nyilatkozott felesége elköltözésekor :"itt itthon volt és most már otthon van"

Kisgalambfalván virrasztóban

Virrasztóban Kisgalambfalván. Sándor vőnknek a nagymamája hagyta itt földi otthonát életének 87.ik évében.Már nagyon vágyott a mennyei hazába.Soknak fog hiányozni Kelemen Irma néni akinek az otthona mindig nyitott volt a vendégek előtt.Talán azért mégis a társának ,János bácsinak fog hiányozni a legjobban.Egyedül maradt János bácsi ,aki 88 éves .Gyermekei nem ott laknak a szomszédban,hanem a környék településein.Kissé nehéz lesz igy.Kivánjuk az egész családnak az Úr vigasztalását.Hétfőn d.u.2-kor lesz a temetés Kisgalambfalván.

Este hattól Keresztúron

A Barnabás ház vendégeivel  Keresztúrra látogattunk.Ernő fiunk utánunk jött a mikrobusszal.Szép számban összegyült ez a kis gyülekezet.Még nincs tiz éves a misszió kezdete ebben a városban..
.
Vasárnap délelőtt a Táborban voltunk

Vasárnap délelőtt a tábor Kápolnájának egyik osztálytermében tartottunk Istentiszteletet.Borzási Gyula tv.és a férjem szolgáltak közöttünk.Jóel könyve 1 részét olvastuk.   Itélet-kegyelem.Borzási Márta volt az orgonistánk(ott az ablak alatt középen)Olyan szépen orgonált.Jó kis közösség volt.

Derüs szivvel megöregedni

A Budai házaspár Szatmárról

A Kovács házaspár Kolozsvárról

Aranyszivü házaspár -/havas háttérrel a Hargitán/

A Barnabás Házban most ők a leginkább érettkoruak 81 és 83 évesek.,Szabó Juliska és Szabó Miklós testvér.Ők Budapest mellől  Gödöllőről jöttek.8 gyerekük van és sok-sok unoka. Mindig szerették a vendégeket.Sokan megszálltak náluk Lupénytól elkezdve,Nádasd és Zilahon át M.O.-ig.Derüsek,vidámak.Miklós bácsi édesapámnak is volt munkatársa Lupényban a bányában.Idős kora ellenére ,mint a turisták,nem fél az utazástól.Immár másodszor járt a Szentföldön,legutóbb ez év augusztusában 47 fokos melegben.És túlélte.Nem csodálatos ?Szeretik az Urat és az Úr is őket.Miklós bácsi ez évben még hegyeket is mászott,Lupényban.Igaz,volt jó segitője :Borzási Sándor a gyülekezet előljárója,aki Gyöngyikével együtt nagy-nagy vendégszeretetben is részesitette őket.
Aki szeretet ad,szeretetet kap !Ebben az esetben is érvényes.

Jó itt a hegyen táborozni ,de nemcsak fiataloknak !

Péter és Levente meglátogatták a szülőket,de most rohannak a kocsihoz,mert hideg van kinn,havazik....
A szüleik nem fáznak még kinn sem...megedzette őket az élet...

Itt pedig a szülők Emma néni és Péter bácsi Gagyból.Legnagyobb fiuk aki a csiki táncegyüttesben szerepelt egy ideig,kinn Kanadában megtért és nagyon boldog családja van.Azóta a felesége,fia testvére is már az Úré.Csodálatos !

Késői esősök a Hargitán-jó kis csapat

Ebben az évben ez a legutólsó turnus a Barnabás.Házban

Kinn hideg,benn meleg

Vacsora utáni vendégek a Szabóék szobájában

Délelőtti foglalkozás a Barnabás-ház ebédlőjében

Havazott a Hargitán ma okt.21-én

Még nem hulltak le mind a levelek

A játszótér is téli ruhát öltött

Kitekintő a  Barnabás ház teraszáról

Érdemes elolvasni

Kedves blogtársaim !
  Még mindig a hatása alatt vagyok az olvasottaknak.Megrázó történet....Olyan jó végigkisérni egy olyan édesanya küzdelmes napjait,éjszakáit,aki hittel teszi meg a döntéseket Isten segitségét megtapasztalva.
Amikor elkezdtem az könyv olvasását,már akkor tudtam,hogy nehéz lesz abbahagyni.
A cimlapon Zilah látképe,a szerző családja s a mi családunk egyazon időben ott éltünk Zilahon,öt gyerek(ez is hasonló),a negyedik gyerekkel orvostól orvosig (ez is úgyanúgy nálunk),két fiu,két lány egészséges (ez is ugyanugy),a szerző férje tervezőmérnök volt ,találkozott is vele irodában s a zilahi imaházépitésnél is.
Többet nem árulok el ,majd meggyőződtök róla,hogy érdemes volt időt szánni rá.Sőt a szerző nőknek szánt áhitatot fordit angolból .Ez is nagyon hasznos,tartalmas a Péld.31 alapján.Hogy nem találtam eddig rá ?A M.O.-i sérültek hirlevele nyomán találtam meg a blogot.Hogy örülök!Talán még meg is ismerhetem Csiszár Máriát !Nagyon megkedvelem benne azt a mély hitet és azt az őszinteséget amit az olvasók elé tár....Áldja meg őt és családját az Úr gazdagon.Itt bemásolom a cimet ,hol lehet elolvasni a neten a könyvet.Ugyanakkor az igei elmélkedések cimét is leirom.
http://www.csimaria.sokoldal.hu/barackvirag_kezdolap
http://eszmelkedesek.blogspot.com/
Az eszmélkedések blogon a rendszeres olvasókhoz belentkeztem.Milyen kevesen találtak eddig rá!Remélem szaporodni fog az olvasók tábora !

BARNABÁS elment ,de a munka folytatódik,mivel JÉZUS ÉL !

           SZERESS ÉS SZOLGÁLJ!

 Beszámoló az elsőként megrendezett erdélyi keresztyén mozgássérültek konferenciájáról

                                                                                                                     Mezei Attila

Két fzikailag sérült, erőtlen ember kézfogásából indult el évekkel ezelőtt a Remény Háló. Akkor ők még nem tudták pontosan, hogy Istennek terve milyen formában fog kibontakozni évekkel később a sérültek között, még nem látták előre, hogy miként fog majd fonódni a Háló, de bíztak az Úrban. Veress Barnabás erdélyi és Bob Donaldson angliai baráti és testvéri kapcsolatából létre jöhetett a Barbabás Alapítvány, és felépülhetett a Barnabás Ház a Hargita Táborban. Isten megáldotta ezt a kezdeményezést, és nagyon sok mozgássérült és egézséges ember élete megváltozott már ennek eredményeként.

Testvéreinket már az Úr hazahívta, de az elkezdett munka folytatódik Isten dicsőségére. A Remény Háló fonódik és minden évben új kapcslatok épülnek azok között, akik a Barnabás Házban táboroznak.

Az idén Isten és segítőkész emberek segítségével sikerült megszervezni egy három napos konferenciát a  mozgássérülteknek. A Reménység Konferencia kezdeményezője Kis Ottó négyfalusi lelkipásztor volt, aki látást kapott az Úrtól arra nézve,hogyan lehetne a sérült embereket országos szinten meghívni és szolgálni feléjük. Ennek a konferenciának a Hargitai Keresztyén Tábor biztosított helyet, ahol a sérült embereket a sérülésük függvényében és igényeiknek megfelelően helyezték el a háromnapos időszakra. A háromnapos konferencia első alkalommal volt megszervezve 2010. szeptember 15-18 között, amin résztvettek Angliából érkezet testvérek és családtagjaik. A foglalkozásokon és szolgálatokon részt vett Margaret Robinson testvérnő is, aki már évek óta hűségesen szolgál a sérült gyerekek és felnőttek felé a Hargita Táborban és Brassóban. Az angol csoportot Ross Evans és Susanna Daevis vezették, akik a Harrison Training vezetői.
A konferencia alkalmával sor került bemutatkozásra a csoportok között, és számos más tevékenységre, ami mind a sérültek lelki és fizikai hasznára válhatott.

Minden tevékenységnél elsőbbséget kapott a dicsősítés és imádat, majd az Igei üzenet.

Ezeket követően sor került számos foglalkozásra, amelyek ugyancsak említésre méltók. Ilyen tevékenységek pl.: -Műhely vagy kézimunka,sport tevékenység,bizonyságtételek,nyitott fórum,
-Gondolatok és javaslatok a mozgássérültek részéről bizonyságtételekkel
-Tábortűz

Műhely vagy kézimunka programokban a résztvevők sok hasznosat tanulhattak angol vendégeinktől

1. tolókocsiban levő sérült helyes ki- beemelése a tolókocsiba
2. Hogyan ismerjük fel helyesen, hogy egy serült embernek milyen segéd eszközökre van szüksége
3. Milyen gyakorlati segítséget nyújthatunk egy serült ember szamara, ami a kapcsolatait illeti ?(kapcsolatai a családtagokkal, gondozókkal, barátokkal stb.)
4. Elérhetőség - Mit tehetünk konkrétan annak érdekében, hogy otthonaink, imaházaink, középületek stb. elérhetőek legyenek a serültek számára ?
5. Milyen munkaközösségbe lehet bevonni a serülteket ?

Sporttevékenységben résztvevők  megtapasztalhatták a versenyzés örömeit

50 m gyorsasági verseny tolószekereseknek akadályok között (sérülteknek)
50 m Gyorsasági verseny tolószekereseknek akadályok között (egészségeseknek, hogy megtapasztalják a tolókocsi nehézségeit)
80 m Gyorsasági verseny- tolószekér taszítása egészségeseknek: egyenes szakasz.
Ojnalabda hajítás járóképeseknek  tolókocsiból
Ojnalabda hajítás: tolókocsisok
Nyilas verseny
Skandenberg
Darts
Célba dobás (kosárban)
Eredmény hirdetés és díjazás
***********************************************************

A háromnapos program szervezésében és szolgálataiban részt vevők:

Kis Ottó lp. Borzási Gyula tábor igazgató, Oláh Lajos lp. Borzási Péter,

Mezei Attila és Novák Zsolt misszionárius, Szász Imre, Kelemen J. Sándor lp.

Veressné Ady Anna, id. Veress Ernő lp.

Fotók a Remény Háló újonnan készült honlapján. Honlap címe:

http://remenyhalo.5mp.eu

Imádságos szívvel kérjük a mi Urunkat, hogy vezessen bennünket a további konferenciák megszervezésében. Bármit is teszünk mozgássérült testvéreinkért, barátainkért Isten akaratával összhangban tegyük, mindig az Ő dicsőségét keresve!

                                         A beszámolót írta:

                                                Mezei Attila/sportkoordinátor/

Barnabás fiunk - /földbeesett gabonamag /

A Barnabás Alapitvány 11 éves müködése óta most először szept.15-18 között rendezte meg az erdélyi keresztyén mozgássérültek országos konferenciáját.Jelentős esemény....
A Szeretet lapba elküldtünk egy cikket,mely ezzel kapcsolatos.Ide is bemásolom.

A REMÉNYSÉG NEM SZÉGYENIT MEG  _{Róma 5,5}

Harminc évvel ezelőtt ajándékozott meg Isten a negyedik gyermekkel  Barnabással.Akkor még nem gondoltunk arra,hogy milyen ajándékot kaptunk általa.

Három éves koráig egészséges volt csakúgy mint nagyobb testvérei.Ezek után észrevettük,hogy egyre nehezebb és fárasztó neki a járás.Orvostól-orvosig járva,velük konzultálva tudomásul kellett vennünk a  diagnózist:progressziv izomsorvadás.Gyógyithatatlan.
Az orvosok arról is tájékoztattak,hogy mivel kicsi gyermekkorban kezdődött a betegség,ezért gyorsabb lefolyású .Várható egyre fokozódó gyengülés,majd tolókocsi és kb.16, legtöbb 20 év ameddig élhet.

Nem volt könnyü ezt igy tudomásul venni nekünk szülőknek,de a testvéreinek sem.Hála az Úrnak ,hogy Barnabás mivel  zsenge gyermekként töredelmes bünbánat után, hittel elfogadta az Úr Jézust személyes Megváltójának, betegségének tudatában  nem vette ezt katasztrófának. Vidám jókedvü tudott maradni.

Az igét komolyan vette.A bün bün volt,a kegyelem ,a megbocsátás is valóság volt számára.

.Könyvből,videófimből tudomást szerzett Joniról (amerikai  nő) aki tolószékben is hasznos eszköze  Istennek.Hitte,hogy Istennek vele is célja van ,s ha tolókocsiban kell élnie rövid életét akkor sem él hiába.Elfogadta a betegségét és teljesen megbékélt a helyzetével.Nem aggódott a jövője felől.Gyakran mondta :Elég minden napnak a maga baja./Máté ev.6,34 c /

 Hitt Isten hatalmában,de nem ringatta magát illuziókban.Ezért nem élt csalódottan.

Tinédzser korában lelkileg egyre érettebb lett.

 .Bizonyságot tett hitéről,bemeritkezett .

Családunkat gyakran látogatták vendégek az országból és a határon túlról is.Igy ismerkedett meg az angliai Bob Donaldsonnal .Bob negyven éven felül volt már,tolókocsiban ült,a felesége volt a gondozója.Ő beszélt arról,hogy Angliában van egy alapitványuk ahol mozgássérültek üdülhetnek gondozóikkal együtt.Barnabás nagyon örült ennek és kifejezte vágyát,hogy tegyünk valamit ezért.Imádkoztunk,s a nagyváradi testvérek segitségével létrejött a Barnabás Alapitvány.Ahogy Barnabás fizikailag gyengült,hite,reménysége erősödött.Hitte,hogy elkészül a Barnabás üdülő a Hargitán,ahol majd sok hátrányos helyzetü és gondozója megismerheti Isten szeretetét ,nyerhet új életet,élő reménységet.Megható volt amikor Barnabás erőtlen kezét az édesanyja,Bob Donaldson kezét a felesége megfogta és egymásba tette,hogy kézfogással is erősittessék meg ez a erőfeletti vállalkozás.Istennel minden lehetséges !

 A hargitai keresztyén tábor területén felépült a ház és elérkezett a megnyitó ünnepség   1999-ben.Barnabás is részt vett a megnyitón.A barátja Bob Donaldson abban az évben és Barnabás két év múlva hazaköltöztek az örökkévalóságba. Barnabás már tizennégyévesen  a nagyváradi megyei napilap egyik munkatársának  azt nyilatkozta hogy,tudja azt ,rövid az élete,de nem fél a haláltól.A cikk cime ez volt :”Nekem a halál annyi,hogy becsukom a szemem”.Majd az interjú  igy fejeződik be :”mikor felnyitom a szemem,ott leszek,ahol minden jó lesz.”/a menyországban/Hét év múlva  ez valóban szóról-szóra úgy teljesedett be,ahogy ő  hitte.Halála előtti órákban énekeket,prédikációkat hallgatott, és imádkozva készülődött haza.Fáradt  testi szemeit lecsukva , meglátta lelki szemeivel a mennyet és  szeretett Megváltóját .Krisztusnak adva dicsőséget, elnémultak ajkai e földön,hogy bekapcsolódjon  az angyalok kórusába  a mennyben..

Az Alapitvány azóta is müködik,hála az Úrnak.Évente több,mint száz személyt fogadunk nyolc napos turnusokban.

A reménység nem szégyenit meg!

A világot érintő válság ellenére is Isten gondot viselt rólunk.

Nagyon örülünk,hogy az országban több helyen vannak hivők,akik szivükön viselik az erőtelenek sorsát.Csoportokat szerveznek,lelkigondozást végeznek ,segitséget nyújtanak az elesetteknek.A kapcsolatok bővülnek.Igy jöhetett létre ez a három napos konferencia is.

A jövőt illetően is reménykedünk.Ha az Úr is úgy akarja,folytatása következik…..

                                                                                 Id.Veress Ernő  és Annuska /szülők/

Házaspáros hétvége a Hargitán

Az elmúlt hétvégén újra megelevenedett a Tábor.Többségében fiatal házasok hétvégéje volt.Borzási Pál a lónai körzet lelkipásztora szervezésével és a csapat közremüködésével  jött létre  ez a kedves alkalom.Elsősorban az Úr akaratából.Útólag is igy látom.Én is részt vehettem két alkalmon az ige körül és testvéreim társaságában.Mert befogadtak....sőt föl is keresett a "női osztály" október 6.-ka alkalmából.  A férjem szombat délelőtt szolgált közöttük.Üzenetének témája  :  TITKOK :

1. Nagy a kegyességnek eme titka    / 1 Timóteus 3,16/
2. Felette nagy titok ez  : Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.Felewtte nagy titok ez,de én Krisztusról s az egyházról szólok./Efézus 5,31-32/
3. Imé,titkot mondok néktek ........1Korintus 15:51-54

REPLIKA

A férjem eképp adott egy gyors választ  Evódia utóbbi bejegyzésére :

Apás volt az én kislányom,
Summa-summárum...
Le is irta,hát nem bánom !
Jó memorándum !

U.i.Örülök,hogy nem voltál apátlan ,és hogy anyás lettél oda-vissza .

Szeretettel :édesapád
A bejegyzés ITT

Október 6 / Születésnap képekben

A férjem ,Evódia lányom és elsőszülött unokám :Dániel

                                                    Szülinapi torta és virágok társaságában

                                                                         Finom a torta

                                                                De jó együtt lenni !

Evódia lányommal

Evódia virág

Napsugár virág

Mindennapi kenyerünk /a Hargitán/

Meglátogattak a húgomék Békésről

Férjem,sógorom György (ő volt a férjem sofőrje is egy jó ideig),a húgom Éva és én

A férjem,a húgom ,Bohus András ,és Fajó Pál.
András és  Pali is Békésiek.Húgomék is Békésen élnek békésen. 

Évi húgom és a többiek hétfőn délután érkeztekAnnyira örültem,hogy találkoztunk.Sajnos csak rövid ideig maradtak, csupán egy szük napig,mert Andrásnak és Pálnak munkába kellett mennie.A húgom és sógorom már nyugdijasok.
Mi az Ady családból hárman vagyunk testvérek.Van egy húgom Éva és egy öcsém Dániel.Nagyon szeretjük egymást.Korábban már irtam arról,hogy az öcsém soha el nem árult a szüleinknek,ha valami csinyt elkövettünk.Pedig 9 évvel volt kisebb tőlem.Húgom pedig ha fenyitett az édesanyám,akkor odaállt eléje és azt mondta,hogy őt üssék,ne engemet.Magára vállalta a büntetést.Szeretet,mit meg nem érdemeltem !
Szüleink halála után az örökség ránk maradt gyermekekre.Olyan jó visszagondolni arra,hogy a lehető legnagyobb megértéssel történt a javak elosztása,teljes békességban.Az öcsémre maradt a családi ház,ő meg minket a két lányt kifizetett tisztességes módon.Mindegyikünk egy harmadrészt kapott.Ez a békesség Isten gyermekeinek kiváltsága..Olyan jó igy élni,harag és versengés nélkül !
Szeretetközösségben egymással és Istennel ! Ez kegyelem !

Kajca tv.felesége az Úrhoz ment

Kajca János a nagyváradi roma gyülekezet lelkipásztora.Fiatalon még megtérése előtt 17 évesen ismerte meg a feleségét .Julika akkor csak 12 éves volt.  És ilyen fiatalon magához vette.4 gyerekük született,majd elszakadtak egymástól.Évekig eltávolodtak egymástól.Majd hitre jut János ,2és fél évig imádkozik,s hazatér a felesége,megtérve.Csodálatos !Most már nagy családjuk van,becsületes,hivő emberek.A feleség Julika b eteg lesz, már egy néhány éve dializisre járt hetente.Csak eddig,mert eljutott hozzá a hazahivó szó.Még szombaton jelen volt a roma nők országos konferenciáján.Ma  már odaát folytatja az ünneplést.Hallottam egy néhány évvel ezelőtt a bizonyságtevését itt a Hargitán.Nagyon megrázó volt mindaz amit elmondott.A férje leirta a megtérésüket a gyülekezet honlapján a Menü /Gyülekezetünk/cimszó alatt itt

Noémi -Ruth bejegyzése nekem is szól

Noémi-Ruth  egy kedves,hivő lány.Budapesten él,Erdélyből való

2010. október 4.

Nem szeretem...

ha munka közben valaki megzavar - bevallom töredelmesen. Szeretem, ha hagynak dolgozni, ha hagyják, hogy azt tegyem, amit reggel olyan szépen elterveztem. Annak ellenére, hogy már több, mint egy éve tapasztalom, hogy ez sajnos nem így működik, én azért mindennap megpróbálom tartani magam a napi tervhez. Mármint ahhoz a tervhez, ami az én szememben a jó terv.
...
Aztán elég gyakran kapok kérdéseket, megoldandó feladatokat, amikkel rendszeresen felborulnak ezek a reggeli tervek. Aztán meg szépen elgondolkodom rajta, hogy ember- vagy feladatközpontú vagyok. Sajnos néha fontosabb a feladat, mert azt gondolom, hogy haladni kell. Közben meg elveszítem azt, ami sokkal fontosabb: az az ember, aki biztos benne, hogy segítek, számíthat rám.
...
Jézusra, miközben mérhetetlen feladatok nehezedtek, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy segítette az embereket. Ő ezt a példát hagyta rám is - többek között. Az Írás szerint egyik legsűrűbb napja végén, "napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket." (Luk. 4:40).

Henry Nouwen írja: "Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy idős professzorral a Notre Dame-i Egyetemen. Visszatekintve hosszú tanári pályafutására, ez az idős ember, tekintetében némi huncut mosollyal, ezt a következtetést vonta le: "Mindig panaszkodtam, hogy folyton megzavarnak a munkámban, míg lassacskán rájöttem, hogy ezek a váratlan megszakítások jelentik a valódi munkát".

Nem szeretném elveszíteni a valódi munkámat...

1 megjegyzés:

Veressné Ady Anna írta...

"Igy van,kedves Noémi.Gyakran én is küszködtem ezzel.Hányszor felborult a napi programom,mert jöttek és jöttek az emberek az otthonunkba.És jó volt az úgy.Egyik évben a hetvenes évek vége felé naplót vezettem.Az év végén összeszámoltam hány vendég neve szerepel benne ,akiket valamilyen módon megvendégeltünk az otthonunkban.Reggeli ,ebéd,vacsora vagy éppen szállás.Nem jött,hogy elhiggyem :kilencszázon felül.És már volt 3 gyerekünk.Hihetetlen.DE az biztos,nem az én erőmből futotta.(Az Úrtól kaptam.Talán az volt a leggazdagabb év.A lelki ébredés ideje Zilahon.) Sokszor felborult a program,de nem az volt a lényeg. Azóta sem vezettem pontos naplót arról,hány vendég járt nálunk,de visszatekintve most is azt mondhatom,hogy érdemes az Úrra hagyatkozni.Ő ki tudja pótolni azt,amit más téren elmulasztunk.Köszönöm ezt a bejegyzésedet! " Ehhez még szeretném hozzáfüzni,hogy .imatámogatásért,lelkigondozásért ,tanácsért vagy éppen a baráti kapcsolat ápolásáért ,közösség gyakorlásáért jöttek ezek az emberek a férjemhez legtöbbször./egy néhányan hozzám is./..Némelykor volt bennem egy kis aggodalom :hogy fogom befejezni a munkámat amihez hozzáfogtam?Ilyen gondok után mindig megszégyenültem.Ha nem is azonnal,de később be lett fejezve,de volt amit nem is kellett befejezni.Segitséget is kaptam nem is egyszer szinte váratlanul. Aztán a másik megtapasztalás :jó néhány vendéglátás után rájöttem,hogy tulajdonképpen angyalokat vendégeltem meg és én erről momentán nem is tudtam.Őbennük,őáltaluk az Úr jött látogatóba hozzám,hogy megvigasztaljon,hogy erősitsen.Sok-sok próbatételünk volt abban az időben .Támadások a titkosrendőrség részéről.Igy tartotta az Úr egyensúlyban a lelkünket.Körülvett annyi kedves ember.Áldva legyen az Úr érettük !