Noémi -Ruth bejegyzése nekem is szól

Noémi-Ruth  egy kedves,hivő lány.Budapesten él,Erdélyből való

2010. október 4.

Nem szeretem...

ha munka közben valaki megzavar - bevallom töredelmesen. Szeretem, ha hagynak dolgozni, ha hagyják, hogy azt tegyem, amit reggel olyan szépen elterveztem. Annak ellenére, hogy már több, mint egy éve tapasztalom, hogy ez sajnos nem így működik, én azért mindennap megpróbálom tartani magam a napi tervhez. Mármint ahhoz a tervhez, ami az én szememben a jó terv.
...
Aztán elég gyakran kapok kérdéseket, megoldandó feladatokat, amikkel rendszeresen felborulnak ezek a reggeli tervek. Aztán meg szépen elgondolkodom rajta, hogy ember- vagy feladatközpontú vagyok. Sajnos néha fontosabb a feladat, mert azt gondolom, hogy haladni kell. Közben meg elveszítem azt, ami sokkal fontosabb: az az ember, aki biztos benne, hogy segítek, számíthat rám.
...
Jézusra, miközben mérhetetlen feladatok nehezedtek, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy segítette az embereket. Ő ezt a példát hagyta rám is - többek között. Az Írás szerint egyik legsűrűbb napja végén, "napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket." (Luk. 4:40).

Henry Nouwen írja: "Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy idős professzorral a Notre Dame-i Egyetemen. Visszatekintve hosszú tanári pályafutására, ez az idős ember, tekintetében némi huncut mosollyal, ezt a következtetést vonta le: "Mindig panaszkodtam, hogy folyton megzavarnak a munkámban, míg lassacskán rájöttem, hogy ezek a váratlan megszakítások jelentik a valódi munkát".

Nem szeretném elveszíteni a valódi munkámat...

1 megjegyzés:

Veressné Ady Anna írta...

"Igy van,kedves Noémi.Gyakran én is küszködtem ezzel.Hányszor felborult a napi programom,mert jöttek és jöttek az emberek az otthonunkba.És jó volt az úgy.Egyik évben a hetvenes évek vége felé naplót vezettem.Az év végén összeszámoltam hány vendég neve szerepel benne ,akiket valamilyen módon megvendégeltünk az otthonunkban.Reggeli ,ebéd,vacsora vagy éppen szállás.Nem jött,hogy elhiggyem :kilencszázon felül.És már volt 3 gyerekünk.Hihetetlen.DE az biztos,nem az én erőmből futotta.(Az Úrtól kaptam.Talán az volt a leggazdagabb év.A lelki ébredés ideje Zilahon.) Sokszor felborult a program,de nem az volt a lényeg. Azóta sem vezettem pontos naplót arról,hány vendég járt nálunk,de visszatekintve most is azt mondhatom,hogy érdemes az Úrra hagyatkozni.Ő ki tudja pótolni azt,amit más téren elmulasztunk.Köszönöm ezt a bejegyzésedet! " Ehhez még szeretném hozzáfüzni,hogy .imatámogatásért,lelkigondozásért ,tanácsért vagy éppen a baráti kapcsolat ápolásáért ,közösség gyakorlásáért jöttek ezek az emberek a férjemhez legtöbbször./egy néhányan hozzám is./..Némelykor volt bennem egy kis aggodalom :hogy fogom befejezni a munkámat amihez hozzáfogtam?Ilyen gondok után mindig megszégyenültem.Ha nem is azonnal,de később be lett fejezve,de volt amit nem is kellett befejezni.Segitséget is kaptam nem is egyszer szinte váratlanul. Aztán a másik megtapasztalás :jó néhány vendéglátás után rájöttem,hogy tulajdonképpen angyalokat vendégeltem meg és én erről momentán nem is tudtam.Őbennük,őáltaluk az Úr jött látogatóba hozzám,hogy megvigasztaljon,hogy erősitsen.Sok-sok próbatételünk volt abban az időben .Támadások a titkosrendőrség részéről.Igy tartotta az Úr egyensúlyban a lelkünket.Körülvett annyi kedves ember.Áldva legyen az Úr érettük !