Unokáim és a tinik társaságában a derékbatört fa mellett,..... elgondolkoztam.Mekkora vihar lehetett,hogy ezt a nem túl fiatal fát földre tiporta.Megszünt benne az élet.Halott.Ha az erdő fái körülötte lettek volna,minden másképp történik.Kiállta volna a viharpróbát.De egyedül volt.Elgondolkodtató.E látvány a közösség fontosságáról adott nekem újra leckét.Kell a közösség!Szükségem van rátok testvéreim,barátaim,blogtársaim.Szükségem van a közösségre,gyülekezetre...........Együtt könnyebb!A jubileum kapcsán hálás szivvel gondolok a zilahi gyülekezetre,mely otthont ,védelmet nyujtott 14 éven át.Szerettem ott lenni .A mindenható Isten jelenlétét,védelmét,erősitését tapasztaltam meg azon a helyen,nemcsak a multban,hanem a jelenben is.Isten a mi oltalmunk és erősségünk,igen bizonyos segitség a nyomorúságban.(Zsolt 46,2)
Wednesday October 3, 2007 - 02:01am (EEST)
Next Post: Unokáim örömére Previous Post: Szombat délután
Comments(5 total)
Zsuzsa
Offline
Mi sokszor gondolunk Annuska nénire és Ernő bácsira:), kívánunk sok erőt és áldást a szolgálatokhoz. Legyenek áldottak!
Wednesday October 3, 2007 - 09:06am (EEST)
endy
Offline
Meg igj s hasznosithato sok mindenre , amire amugj nem.
Wednesday October 3, 2007 - 06:15am (EDT)
Vadya
Offline
Igy van Endy!Teljes mértékben igazad van.Isten mindig mindenkivel tud kezdeni valamit.
Wednesday October 3, 2007 - 01:24pm (EEST)
Evi
Offline
Jajj de jo hasonlat, nagyon szeretem; szeretnek en is erzekeny szivvel allni Urunk Jelenleteben, amikor kicsinyei viharprobaban allnak "egyedul". Varjuk Annuska nenieket Tordara, az egesz gyulekezet imadkozik Erno bacsi eroben maradasaert...es a segitotarsaert; meghallgat(!)-nem csak minket, legyen Erte Dicso Neve
Wednesday October 3, 2007 - 03:39pm (EEST)
elisa
Offline
A kozosseg valoban fontos, most hogy ezt a hasonlatot olvasom, eszembe jut, hog sehol sem lennek ha nem lettek volna imatarsaim, es segitoim a mai napig. Felelmetes, kette torhetett volna az eletem. Koszonom ezt a hasonlatot mert most tudom igazan, hogy milyen ertekes emberek vesznek korul, csak ki kell nyitnom a szememet, es persze nekem is arra kell torekednem, hogy segitsek masoknak hogy kette ne torjon az eletuk. Koszonom.
Sunday October 7, 2007 - 04:02pm (EEST)
Wednesday October 3, 2007 - 02:01am (EEST)
Next Post: Unokáim örömére Previous Post: Szombat délután
Comments(5 total)
Zsuzsa
Offline
Mi sokszor gondolunk Annuska nénire és Ernő bácsira:), kívánunk sok erőt és áldást a szolgálatokhoz. Legyenek áldottak!
Wednesday October 3, 2007 - 09:06am (EEST)
endy
Offline
Meg igj s hasznosithato sok mindenre , amire amugj nem.
Wednesday October 3, 2007 - 06:15am (EDT)
Vadya
Offline
Igy van Endy!Teljes mértékben igazad van.Isten mindig mindenkivel tud kezdeni valamit.
Wednesday October 3, 2007 - 01:24pm (EEST)
Evi
Offline
Jajj de jo hasonlat, nagyon szeretem; szeretnek en is erzekeny szivvel allni Urunk Jelenleteben, amikor kicsinyei viharprobaban allnak "egyedul". Varjuk Annuska nenieket Tordara, az egesz gyulekezet imadkozik Erno bacsi eroben maradasaert...es a segitotarsaert; meghallgat(!)-nem csak minket, legyen Erte Dicso Neve
Wednesday October 3, 2007 - 03:39pm (EEST)
elisa
Offline
A kozosseg valoban fontos, most hogy ezt a hasonlatot olvasom, eszembe jut, hog sehol sem lennek ha nem lettek volna imatarsaim, es segitoim a mai napig. Felelmetes, kette torhetett volna az eletem. Koszonom ezt a hasonlatot mert most tudom igazan, hogy milyen ertekes emberek vesznek korul, csak ki kell nyitnom a szememet, es persze nekem is arra kell torekednem, hogy segitsek masoknak hogy kette ne torjon az eletuk. Koszonom.
Sunday October 7, 2007 - 04:02pm (EEST)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése