Tegnap volt 35 éve

hogy a két nagyobb fiunk balesetet szenvedett. 1978 Január 8-ka volt... egy szombati nap, amikor a nagyszülőknél vakációzó Efraim (8 éves)és Ernő (6 éves) egy szánkós balesetben közel kerültek a halálhoz.A temető egyik magas dombjáról a velük száguldó szánkó egy négy méteres mély betonárokba zuhant.Koponyatörés,agyrázkódás mindkettőnek.Ezenkivül válltörés,dobhártyabeszakadás,szemsérülés stb.Mindkettő kómában hol hosszabb,hol rövidebb ideig.Imahét volt éppen ,mint most is.Sokan imádkoztak értük.Most utólag is azt látom,hogy mennyire hathatós a hivők buzgóságos könyörgése.Isten meghallgatta az imádságokat.Gyermekeink visszatértek az életbe.Csodálatos gyógyulásban volt részük rövid idő alatt.A balesetnek évek múlva semmi nyoma nem maradt a testükben.De a lelkükben viszont olyan nyomot hagyott ami egész életükre kihat.Hatalmas a mi Istenünk. Két év múlva egy olyan bemeritésen vettünk részt,ahol a 29 bemeritkező között Vincze bácsi is ott volt a feleségével együtt.Korábban ez a Vincze bácsi a fiainkkal együtt küzdött a halállal az intenziv osztályon.Egy ének érintette meg a lelkét:A menyország ablaka nyitva áll..... Elkezdte olvasni a kis Újszövetséget amit tőlünk kapott,majd felépülése után féllábbal ugyan,de első útja az imaházba vezetett.A mag kikelt és Istené a hála megtalálta az Urat.Néhány évvel ezelőtt találkoztunk vele az evangélizáló istentiszteleten Erkeden.Több éven át gondozta beteg feleségét.Hü maradt az Úrhoz.Tavaly értesültünk arról,hogy Vincze bácsi az Úrhoz költözött.Nem élt hiába. Mert kedveli az Ur az Ő népét,a szenvedőket szabadulással dicsőiti meg.Zsolt.149:4.