Két adventi vers

Mammka blogján találtam Füle Lajos adventi versére .Nagyon tetszik. 

Füle Lajos:

 Ha csendben lennél

Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy tiszta hangot ad.

Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál - a földi zaj helyett -
égi igét és angyaléneket,
szívig érőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!

Ezt a másik verset,melynek szerzéje ismeretlen a Maresz blogjáról másoltam

Karácsony előtt

Legyünk kicsit csendben! Födje
Mély csend a szíveket:
Mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja
A hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt
Imára kulcsolom,
Nyomorúságom, szükségem
Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: „Kérlek, add meg,
Ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos Gyermek,
Takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje
Imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele