Barnabás fiunk - /földbeesett gabonamag /

A Barnabás Alapitvány 11 éves müködése óta most először szept.15-18 között rendezte meg az erdélyi keresztyén mozgássérültek országos konferenciáját.Jelentős esemény....
A Szeretet lapba elküldtünk egy cikket,mely ezzel kapcsolatos.Ide is bemásolom.

A REMÉNYSÉG NEM SZÉGYENIT MEG  _{Róma 5,5}

Harminc évvel ezelőtt ajándékozott meg Isten a negyedik gyermekkel  Barnabással.Akkor még nem gondoltunk arra,hogy milyen ajándékot kaptunk általa.

Három éves koráig egészséges volt csakúgy mint nagyobb testvérei.Ezek után észrevettük,hogy egyre nehezebb és fárasztó neki a járás.Orvostól-orvosig járva,velük konzultálva tudomásul kellett vennünk a  diagnózist:progressziv izomsorvadás.Gyógyithatatlan.
Az orvosok arról is tájékoztattak,hogy mivel kicsi gyermekkorban kezdődött a betegség,ezért gyorsabb lefolyású .Várható egyre fokozódó gyengülés,majd tolókocsi és kb.16, legtöbb 20 év ameddig élhet.

Nem volt könnyü ezt igy tudomásul venni nekünk szülőknek,de a testvéreinek sem.Hála az Úrnak ,hogy Barnabás mivel  zsenge gyermekként töredelmes bünbánat után, hittel elfogadta az Úr Jézust személyes Megváltójának, betegségének tudatában  nem vette ezt katasztrófának. Vidám jókedvü tudott maradni.

Az igét komolyan vette.A bün bün volt,a kegyelem ,a megbocsátás is valóság volt számára.

.Könyvből,videófimből tudomást szerzett Joniról (amerikai  nő) aki tolószékben is hasznos eszköze  Istennek.Hitte,hogy Istennek vele is célja van ,s ha tolókocsiban kell élnie rövid életét akkor sem él hiába.Elfogadta a betegségét és teljesen megbékélt a helyzetével.Nem aggódott a jövője felől.Gyakran mondta :Elég minden napnak a maga baja./Máté ev.6,34 c /

 Hitt Isten hatalmában,de nem ringatta magát illuziókban.Ezért nem élt csalódottan.

Tinédzser korában lelkileg egyre érettebb lett.

 .Bizonyságot tett hitéről,bemeritkezett .

Családunkat gyakran látogatták vendégek az országból és a határon túlról is.Igy ismerkedett meg az angliai Bob Donaldsonnal .Bob negyven éven felül volt már,tolókocsiban ült,a felesége volt a gondozója.Ő beszélt arról,hogy Angliában van egy alapitványuk ahol mozgássérültek üdülhetnek gondozóikkal együtt.Barnabás nagyon örült ennek és kifejezte vágyát,hogy tegyünk valamit ezért.Imádkoztunk,s a nagyváradi testvérek segitségével létrejött a Barnabás Alapitvány.Ahogy Barnabás fizikailag gyengült,hite,reménysége erősödött.Hitte,hogy elkészül a Barnabás üdülő a Hargitán,ahol majd sok hátrányos helyzetü és gondozója megismerheti Isten szeretetét ,nyerhet új életet,élő reménységet.Megható volt amikor Barnabás erőtlen kezét az édesanyja,Bob Donaldson kezét a felesége megfogta és egymásba tette,hogy kézfogással is erősittessék meg ez a erőfeletti vállalkozás.Istennel minden lehetséges !

 A hargitai keresztyén tábor területén felépült a ház és elérkezett a megnyitó ünnepség   1999-ben.Barnabás is részt vett a megnyitón.A barátja Bob Donaldson abban az évben és Barnabás két év múlva hazaköltöztek az örökkévalóságba. Barnabás már tizennégyévesen  a nagyváradi megyei napilap egyik munkatársának  azt nyilatkozta hogy,tudja azt ,rövid az élete,de nem fél a haláltól.A cikk cime ez volt :”Nekem a halál annyi,hogy becsukom a szemem”.Majd az interjú  igy fejeződik be :”mikor felnyitom a szemem,ott leszek,ahol minden jó lesz.”/a menyországban/Hét év múlva  ez valóban szóról-szóra úgy teljesedett be,ahogy ő  hitte.Halála előtti órákban énekeket,prédikációkat hallgatott, és imádkozva készülődött haza.Fáradt  testi szemeit lecsukva , meglátta lelki szemeivel a mennyet és  szeretett Megváltóját .Krisztusnak adva dicsőséget, elnémultak ajkai e földön,hogy bekapcsolódjon  az angyalok kórusába  a mennyben..

Az Alapitvány azóta is müködik,hála az Úrnak.Évente több,mint száz személyt fogadunk nyolc napos turnusokban.

A reménység nem szégyenit meg!

A világot érintő válság ellenére is Isten gondot viselt rólunk.

Nagyon örülünk,hogy az országban több helyen vannak hivők,akik szivükön viselik az erőtelenek sorsát.Csoportokat szerveznek,lelkigondozást végeznek ,segitséget nyújtanak az elesetteknek.A kapcsolatok bővülnek.Igy jöhetett létre ez a három napos konferencia is.

A jövőt illetően is reménykedünk.Ha az Úr is úgy akarja,folytatása következik…..

                                                                                 Id.Veress Ernő  és Annuska /szülők/