Négy gyermek sétált egy tó partján, amikor a legfiatalabb, az ötéves kislány virágot akart leszakítani és beleesett a tóba.
A legidősebb fiú, a tizenkét éves bátyus beugrott a vízbe, és sikeresen kimentette a testvérét. Amikor a gyermekek apja meghallotta az esetet, ezt kérdezte a harmadik gyerektől, a tízéves fiútól:
“Segítettél-e a húgod megmentésében? “Ezt válaszolta: “Igen, amikor Márton közeledett a parthoz, megragadtam a kabátját és segítettem kihúzni.”
“Jól van!” – felelte az apa, majd odafordult a hatéves fiúhoz, a negyedik gyermekhez is, és ezt kérdezte: “És te is segítettél.” A gyermek, aki még mindig törölgette a könnyeit, így válaszolt:
“Ó, papa, én sikítottam.”
Az emberek megmentéséért végzett munkában nem mindenki képes beugrani a tengerbe, hogy mentse a fuldoklókat, vagy nincs ereje ahhoz, hogy kihúzza őket, de egészen bizonyos, hogy még a leggyengébb is tud szünet nélkül Istenhez kiáltani. /forrás:új élet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése