Halk hóesésben.....öröm

Napok óta ilyen szépen havazik.Sokszor kellett havat takaritani a ház körül,de tegnap óta már valaki felváltott.A párom.Milyen jó újra itthon látni őt.Több mint kéthetes távollét után.Igen.Már több mint két hetes missziós út van újra mögötte.Február 27-én Székelykeresztúron az evangélizációs szolgálattal kezdte és folytatta az utat és szolgálatot Marosvásárhelyen.Következett Szilágycseh,Érszőllős,Remete /Belényes környéke/,majd Egrespatak/Zilah mellett/,és újra Marosvásárhely. Onnan továbbutazott Besztercére,Újősbe és ismét Vásárhelyre.Onnan pedig Sándor/a vőnk/ hozta haza.
Úgy alakult az egész út,hogy mind a négy gyerekünk otthonában is megfordult.Ernőéknél Keresztúron,Efraiméknál Érszőllősön,Evódia lányoméknál volt a szilágysági bázisa /ide tért vissza szállásra/Napsugár lányunknál pedig jövet és menet is megpihent sőt ott is éjszakázott.De jó,hogy gyermekeink mégha távol is vannak tőlünk,mégsem olyan távol,mert itt vannak mind Erdélyben.Egyik délen,másik délnyugaton,másik északnyugaton és nyugaton,de mind ebben az országban.Mind a négy gyermek élt az ország határain kivül hosszabb vagy rövidebb ideig /a legnagyobb nyolc évet M.O.-on/a többi tanulmányutakon messzebb is elment,de mind hazatértek.Visszahivta őket az Úr honi földre.Mert missziós küldetésük van.És ez igy jó.Ezért nagyon hálás vagyok az én mennyei Atyámnak.EZ KEGYELEM.Sokkal tartozom neki.