Homoródalmáson voltunk

Igen,vasárnap sikerült eljutnom a Táborból ebbe a kis gyülekezetbe,ahol még sohasem voltam.Csak hallottam róla Kónya Józsi bácsitól (a férjem nagybátyjától)majd késöbb Efraimtól (az ő körzetéhez tartozott annakidején),aztán majd még vizuálisan is kezdtem megismerni az itteni történéseket a Simon András tv.blogja segitségével.
Azonban ott lenni személyesen ,az már egészen más.Jó volt látni,hogy vannak szomjas igehallgatók,lelkesen éneklök,bizonyságtevők.Igaz,nagy része a hallgatóknak az idősebb generációból való,de vannak középkoruak és egy -két fiatalalabb is.
Ez a község annyira magyar,hogy 1992-ben az 1527 lakosból 1526 magyar nemzetiségü.Szép a fekvése.Közel van a Vargyasi barlang(15oo m)hosszú.A Táborból a fiatalok,tinédzserek szoktak gyalogtúrázni ehhez a barlanghoz.Megéri a fáradtságot.Jelentős iró is származik erről a vidékről.A neve Szabó Gyula.
Visszatérve a bejegyzés elején emlitett Kónya József lelkipásztorral kapcsolatban,annyit itt meg szeretnék jegyezni,hogy ő volt a mi lupényi gyülekezetünk pásztora tinédzser és ifjúkoromban.Az ő felesége falumbeli születésü.(mocsolyai)Idevalósi volt Mike Béla testvér is,és Kovács Géza bácsi
felesége Olga néni is egyik ágon innen származik.Másik ágon pedig székely .Agyagfalvi és Rugonfalv-i rokonai voltak.Tehát szilágyság+székelyföld-igy szövi Isten a szálakat'
Kónya Józsi bácsi jó példája volt annak,milyen kell legyen egy igazi pásztor.Törődött a nyájjal.Szerette meglátogatni a nyájához tartozó családokat.Emlékszem rá....úgy 12 éves lehettem,amikor édesanyám egyszer örömmel újságolta,hogy a héten meglátogat minket a pásztor.Hogy örültünk mindannyian ennek.A rendcsinálás,takaritás is szaporábban ment mint máskor.Olyan izgalommal vártuk azt a napot,mintha a miniszter érkezne szerény otthonunkba.
De annál még több...Mikor betért hozzánk,mintha az Ur Jézus látogatott volna meg.Ünnepély volt számunkra.Miért ?Szerintem a szüleim magatartása is hozzájárult ehhez.Ők úgy fogadták a pásztort.mint akinek a legnagyobb rangja van......tisztelettudóan.Nem is hallottam én odahaza soha egy elmarasztaló szót a pásztorunkról.Ez egy jó emlék.Szokták mondani:Lakva ismeri meg az ember egymást.Igy van.Korábban még laktunk is egy fedél alatt.Nem volt csak egy szobánk és egy konyhánk,heten voltunk a családban...két szülő ,három gyerek és a nagymama ,s ebbe a kis lakásba még elfért egy fiatal házaspár .Józsi bátyám és Anikó néném a konyhában,mi pedig heten a szobában aludtunk.A szeretet kicsi helyen elfér.Ők azért jöttek Lupényba.mert ott volt munkalehetőség.Józsi bátyám is,mint édesapám bányászként kereste meg a kenyerét...majd elvégezte a teológiát és még sokáig bányászként dolgozott a lelki munka mellett is.
Ahogy én férjhezjöttem a Székelyföldre nemsokára meghivást kapott a homoródszentmártoni körzetbe.Talán több,mint 25 évet szolgált ezen a vidéken.Hüséges volt a szolgálatban.Nekem példaképem.Jelenleg ő Székesfehérváron él feleségével együtt a nagyobbik lánya közelében.Az Úr áldja meg őt idős napjaiban családjával együtt.
Középső lányával történt ott Lupényban....Kónya Mártának hivták.Imaházba igyekeztünk.Szaladtunk a nagy csapat a buszhoz,de mire a megállóba értünk a busz otthagyott-
Erre a két éves Márta : Hogy csocse (sose)álljon meg ! Elnevettük magunkat mind.Ő ma Németországban él családjával.Az ő férje is székely.Barótról Müller Ernő.
Hát ennyi a múltból....