Itt vagyunk azon a dombtetön,ahol 1967 aug.23-án a csendesnap végén (jelen volt a gyülekezet apraja-nagyja)útban a domboldalon ,lefelé az a fiatalember,kinek neve Veress Ernő,akit akkor láttam először,de aki közel egy éve imádkozott értem,megkérte a kezemet.
Váratlanul ért az egész.De hadd álljon most itt egy részlet abból a versből,melyben a férjem erről emlékezik 2005-ben.A vers cime :ELISMEREM !
Harmincnyolc évvel ezelőtt
ott a hegyen kértem meg őt,
hogy a feleségem legyen!
Ő megbotránkozott ezen.....
Furcsa volt a leánykérés.
Nem volt benne:de.....,ha....., vagy és.....
Isten nekem rendelt!- mondtam,
S már a végénél is voltam.
Ő szeliden tiltakozott,
Mivel sokan voltak még ott,
Éltes fülek,jártas szájak,
Akik ilyesmire vágytak.
Nem is vártam akkor választ.
Tudtam,hogy majd engem választ!
Megköttetett nemsokára
Kettőnknek a házassága.
Még ma is tart,hála-hála,
Nem imádkoztam hiába.........../részlet/
8 megjegyzés:
de jóóóóó :)
jo igy visszanezni,ugye?
:)))
És a többi már történelem...
Nagyon jó ez a vers!!! :) Hála-hála, hogy Isten terve megvalósulhatott Annuska néni és Ernő bácsi életében!
Az aug.23. különleges nap számomra is...akkor van a születésnapom. :) Ezentul aug.23-án biztos eszembe fog jutni Ernő bácsi lánykérése!
Még sok közösen áltélt örömöt kívánok!
Szeretettel...Adina
továááááááááább...:)az elismerésig...:D
De élveztem a versrészletet. Az Úr adjon még sok évet együtt. Adina
nekem is tetszik... es kivanok meg sok aldott eveket Annuska nenieknek... nagycsaba
Érdekes:)) (Kiváltság, verset kapni a férjtől.)
Megjegyzés küldése