"hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm 12,2)
Első rész
2011. december 15-én súlyos közlekedési baleset történt Szentegyháza határában a Termálfürdő közelében
Csütörtök délben két autó frontális ütközésekor én is erősen megsebesültem . A padkáról, ami nem más,mint a
forgalombiztonságot növelő 1–1,5 m széles
sáv az úttest mellett, egy szempillantás alatt a sáncba, vagy azon is túl? a nyilt mezőre repültem. A kettő közül melyik helyre, ezt nem tudom, mert én a nagy ütés miatt agyrázkódást kaptam .Tehát kómás állapotba kerültem ami aznap délelőttől egész estig tartott. Hogy hogyan és miként tettem meg az otthonunktól egész az országútig az útat,
erre nem emlékszem.
Huszonnyolc évvel ezelőtt 1983 október 6-án (
épp a születésnapomon) ehhez hasonló közlekedési baleset történt velem. Abban az időben Zilahon laktunk. A különbség csak az, hogy akkor kerékpáron ültem, most pedig gyalogosan közlekedtem. Akkor is elveszitettem az eszméletem az agyrázkódás miatt. Estére magamhoz tértem,de teljesen kiment a memóriámból az az idő, ami a baleset előtti tiz percben s az utána következő időben történt, mindaddig, mig magamhoz nem tértem a kórházi ágyon .
Tehát akkor is, és most is csak arra emlékszem, hogy elindultam otthonról. Jelen esetben kiléptem a szomszéd telek kertkapuján. DE hogy mi történt velem útközben, erről nem tudok. Csak a szemtanuk elbeszélése nyomán értesültem a történtekről..
Ez utóbbi esetet többen is látták.Többek között az a sofőr, aki nem volt hibás ebben a balesetben, hisz szabályosan közlekedett Csikszereda irányába.. Hetente kétszer-háromszor közlekedik ő ezen az útszakaszon munkahelyi ügyben.. Ismerve ezt a szakaszt, már előre lassitott a forgalomkorlátozás miatt (gyakran van radar itt) Messziről látta, hogy az országút parti szakaszán egy gyalogos jön lefelé a dombról (
ez én voltam), miközben észrevette, hogy a másik sávon egy hosszú kocsisor közeledik, élén egy fehér Daciával. A Dacia jelzett, hogy lassitani akar, de a következő sötétszürke autó túl közel volt hozzá. Hirtelen a szürke autó vezetője, hogy elkerülje a koccanást, kibújt a kocsisor közül,átvágott a másik oldalra. Előzni próbált. A nedves úttest miatt megcsúszott, igy a sofőr elveszitette uralmát a jármü fölött. Uánfutója is volt,melyben pityókát szállitott állitólag Segesvári úticéllal.. Zig-zagban csúszkálva, az utánfutó kiakadt,s talán kivágódott a mezőre. A szürke autó annyira közel került az úttest széléhez, hogy ráhajtott már a padkára. Ez a kiszámithatatlan, kontroll nélküli gépkocsi hátsó oldala olyan ütést mért rám, hogy valósággal repültem a sánc felé. Szemtanuk elmondása alapján arcra estem, bal kezem pedig a mellkasom alatt.Valaki intézkedett,hogy megforditsanak, majd fel is ültettek. Takarót is hoztak és arra ültettek. Még beszéltem is, és mindegyre azt kérdeztem, hogy ki ütött meg engem hátból? Majd azt is:Hol a fehér táskám ?Erről én semmit nem tudok.Még azt sem,hogy amikor kijött a rendőrség azt is megmondtam,honnan vegyék elő a személyazonosságimat,melyik zsebben található.Arra sem emlékszem,hogyan röntgeneztek,majd vittek föl az osztályra.Estére tértem magamhoz .Ahogy kinéztem az ablakon felismertem azokat a nyirfákat amelyeket akkor láttam ,amikor még Csikszeredában laktunk s korházi látogatásban néha szolgáltam olyan betegek felé,akiknek nemigen volt látogatójuk.
És most vissza a baleset szinhelyére..A piros mikrobusz sofőrje mikor látta,hogy a szürke autó épp feléje tart,hirtelen felfogta,hogy ebből frontális ütközés lesz..,megijedt.majd hirtelen féket nyomott..A nagy rándulás,majd a frontális ütközés miatt, a kormány nagyon megnyomhatta a mellkasát,hasát,mert a mentőben és a kórházban is mindegyre hányt.Elmondása szerint mikor megérkezett a mentő,őt is,engem is hordágyra fektettek.Tőle is gyakran kérdeztem:Ki ütött meg engem hátulról?
A másik autó amelyik beleszaladt az övébe katasztrofálisan összeroncsolódott.A sofőrt is úgy tudták kiszedni a roncsok közül ,hogy valami müszerrel kivágták a kabint és úgy szabaditották ki.Ő lett a súlyosabb sérült,mivel a lába összeroncsolódott.Lábszárcsontja kettétört,szegecselni is kellett.Gipszbe rakták .
Tehát három sebesült: egyik súlyosan,kettő könnyebben.DE Életben maradtunk. Istené a hála.Ez nem szerencse,hanem isteni gondviselés.Terve van még az életünkkel..
.A piros mikrobusznak a baloldala.,valamint az ablaka is kitört és megtelt pityókával,de ez az autó még javitható.Vezetője a kórházban is 3.szor is megkeresett.Ugyanacsak a sebészeten volt,csak más kórteremben.Azért jött,hogy kifejezze örömét afelett,hogy életben maradt.Telefonon is fölhivott már kétszer.Szeretne kijönni ide hozzánk,hogy együtt adjunk hálát Istennek azért,hogy megmenekültünk. Aznap reggel ezt az igét olvastam a Szentirásból
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr" (Zsoltárok 34,20). Megjegyzem ,én nem vagyok igaz!Kegyelemre utalt bünös vagyok,de KRISZTUSBAN megigazittattam.Most ismét egy újabb esélyt kaptam az életre..Hála NÉKI !
Ezen a jelentős napon azért igyekeztem Udvarhelyre a kórházba ,mert lejárt az egyhónapos kemény antibiotikumos kúra (a Lyme-kór miatt)A véreredmény is megérkezett Kolozsvárról.Érdekes ,a vért még a kúra elején vették le tőlem s a véreredmény negativ. lett.Igaz ,már addig rendszeresen használtam nagy adagokban a fokhagymát,mint természetes antibiotikumot.
Udvarhelyre indultam,Csikszeredában kötöttem ki ..Isten útjai nem olyanok,mint a mieink,gondolatai is oly magasak,sokszor nem értjük.Miért is történt,hogy pont abban a másodpercben ,ott vagyok gyalogosként,ahol két kocsi frontálisan ütközik.Én ezt nem is igyekszem megfejteni.Bizonyos vagyok benne,hogy Ő nem ejt hibát.Tervei kikutathatatlanok,de biztos tervek.Róma 8:28.Ezt is tanulom.Minden javamra szolgál,ha Istent szeretem.Most még összetört testben, kék-lila foltokkal a testemen,összecsúszott csigolyákkal,porcleválásokkal,vérömlenyekkel, ,de ott vagyok az Isten kezében.A legjobb helyen.Ezért tudok örülni a fájdalmak között is,mert szenvedéssel formálja az életemet az Úr.
Amikor magamhoz tértem, mondták, hogy nem törtek el a csontjaim... A fentebb idézett ige folytatása jutott eszembe: "
Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük" (Zsoltárok 34,21).
Babos Márton testvér Kolozsvárról telefonon fölhivott,s felhívta a figyelmemet, hogy Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza c. áhítatos könyvében december 19-ére pont ez az ige van kitűzve. Érdemes elolvasni..
A próbatételek nem roppantják össze életünket
Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés
alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: „Sok
baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a
bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja
nem törik el.
Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás,
amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem
semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet,
sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és
képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban,
türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt
voltam. Még az örömet sem veszítettem el. Számos ütés nyomát viselem,
betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg,
de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem
is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden
csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak
lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.
Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél,
de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a
félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.
Köszönöm, hogy imádkoztatok értem, és hogy továbbra is teszitek!
JÉZUS ÉL,én is élek! !És ez nem álom,hanem valóság.
Nyomorúságomban ,fájdalmaim között meg kellett látnom és megbánnom sok.sok bünöm,kicsiket ,nagyokat,melyeket elhallgattam,mulasztást,gyávaságot,közömbösséget ,hanyagságot stb,.azt is hogy hányszor lett volna alkalmam elmondani másoknak a jó hirt,hogy Isten szereti őket is,s talán félelemből ,vagy éppen kényelemből ezt elmulasztottam.Most újabb esélyt kaptam az életre.Nem akarok közömbös lenni.Hálából újra most teljesen odaszánom magam Néki kedves áldozatul.teljes összetöretésben.Formálja,alakitson az Ő terve szerint,mig befejezi rajtam a munkát.Aztán eljön a nagy pillanat,amikor megláthatom Őt ,Jézus Krisztust az Ő dicsőségében,pompájában.Az lesz a legszebb pillanat,legnagyobb öröm.Hogy engem nyomorult bünöst,akiért életét áldozta ,akit megváltott vére árán,megbocsátott nekem,megigazitott bevisz az Ő dicsőségébe.
ÚGY VÁROM AZT A NAPOT !
Amely életet e testben élem még ,az Isten Fiában való hitben szeretném élni csakis az Ő DICSŐSÉGÉRE !
Kattints a következő piros szinü szövegre
